Öltsük magunkra az új embert

Nagybecskereken, a piarista- vagy gimnáziumtemplomban minden évben egyszer, Szent István-napján, a templom védőszentjének ünnepén mutatnak be szentmisét. Megnyílnak az 1845-ben épült kis templom kapui, s a harangok hívó szava várja a nagybecskerekieket. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, önkéntesek önzetlen segítségére van szükség, akik az ünnep előtti napokban kitakarítják a kis templomot. Sokan vannak, akik pusztán hagyománytiszteletből, lokálpatriotizmusból vagy csak merő nosztalgiából vesznek részt az ünnepi szentmisén. Örömmel, mert mindenkinek valami szép élménye kapcsolódik ehhez a templomocskához. A mai hatvanas-hetvenes korosztály mindig szeretettel emlékezik fiatalkorára, amikor a vasárnapi diákmiséken ők népesítették be a templomot, melynek külön ifjúsági kórusa volt.

Idén az ünnepi szentmisét msgr. Tietze Jenő apostoli protonotárius, nyugalmazott nagybecskereki plébános mutatta be Masa Tamás székesegyházi plébánossal, valamint Jelen Janez és Tratnjek Stanko szalézi atyákkal. Homíliát Masa Tamás atya mondott, aki Szent István királyt példaképül állította a ma embere számára.

István király üzenete előttünk áll. Szívében felélesztette a vágyat, hogy szilárd alapra – Krisztusra – helyezze nem csak a saját, személyes, de egész népe, országa hitét. A krisztuskövető ember megengedi, elfogadja, magára ölti az új embert – hangsúlyozta. – István király sokat tett azért, hogy mások számára is vonzóvá tegye ezt az életformát. Példaképe Jézus Krisztus volt, aki végigment azon az úton, amelyet a mennyei Atya rábízott. Ő is ezt a krisztusi utat követte, mert hitte, hogy csak az evangélium által táplált, megvilágosított nép tud megmaradni.

Tamás atya felhívta a figyelmet, hogy Szent Istvánhoz hasonlóan, nekünk is kemény, sziklaszilárd alapra kell építeni életünket, hogy megmaradhassunk és szentté válhassunk: A mai embernek arra van szüksége, hogy felismerje az új emberben önmagát. István király ezt Krisztustól kapta, s életünk középpontjába az evangélium örömének megvalósulását helyezte – mondta.

A szentmise végén a plébános megáldotta az új kenyeret, kiemelve, hogy a testi táplálék mellett lelki táplálékra is szükségünk van, amelyet az élet kenyere – eucharisztia – által vehetünk magunkhoz.