Kornélia nővér, köszönjük!

kornelia2

Elsőáldozásra készültem, amikor a plébános úr bejelentette, hogy ezentúl a hittanórák végét egy kedves nővérrel töltjük.

Kornélia nővér jött, vele tanultuk az esőáldozási éneket. Igaz, kevesen voltunk és gyenge hangon énekeltünk, de a nővér kitartó volt, és bennünket buzdítva begyakoroltuk az énekeket. A hittanórák tovább folytatódtak.

Hatodikos lehettem, amikor úgy beszéltük meg, hogy kórust alapítunk. Létszámunk változó volt. Volt, hogy hárman, volt, hogy tízen voltunk a próbákon.

Kornélia nővérnek köszönve megtanultuk, hogy kitartó és szorgalmas munkával, imával, a Jóistenbe vetett hittel sok mindent elérhetünk az életben.

A fenti sorokat a nyolcadik osztályos nagybecskereki Győri Csilla írta, és Lébhaft Mária olvasta fel Virágvasárnap a székesegyházban. Ezen a napon, a főpásztori szentmise végén köszönt el a nagybecskereki hívektől Both Erzsébet M. Kornélia nővér, aki e helyet hivatása bölcsőjeként jellemezte. Fiatal iskolanővérként szolgálta a közösséget, Isten- és zeneszeretetre nevelt, ifjúsági kórust szervezett, amelynek tagjai a későbbi Emmanuel kamarakórus gerincét képezték… Öt évtizedes szerzetesnői hivatásának utolsó tíz évét a székesegyház kántoraként végezte. Kitartó munkája eredményeképpen született meg a felnőttek kórusa, akik utolsó próbájukon köszöntek el tőle. A Nepomuki gyermekkórus nevében a Tóth testvérpár, a gimnazista Tamás és harmadik osztályos öccse, Balázs köszönték meg Kornélia nővér munkáját. A gyermekek közül többen nem lehettek jelen ezen a szentmisén – többek között a köszönet és hála szavait papírra vető Csilla sem – akik iskolai program keretében Magyarországon tartózkodtak.

Kornélia nővér áldozatos munkáját a hívek nevében msgr. Gyuris László plébános és Dr. Német László SVD püspök köszönték meg. Idén a nagyheti szertartások a székesegyházban már nélküle zajlanak, mert elöljárói döntése értelmében Budapesten szolgálja majd tovább közösségét és az egyházat.