ISTEN IGÉJÉNEK VASÁRNAPJA – „Tolle et lege!”

biblia

Ferenc Pápa 2019. szeptember 30-án, a nagy bibliafordító, Szent Jeromos emléknapján tette közzé a Vatikánban az „Aperuit illis” – „Megnyitotta nekik” című apostoli buzdítását (Motu Proprióját), amely új ünnepet – az Isten Igéjének ünnepét rendelte el az egész Katolikus Egyházban.  Ezt az ünnepet az évközi időszak harmadik vasárnapjára teszi, azzal a buzdítással, hogy hívőként ezen az ünnepen, és az egész életünk folyamán, a Szentíráson keresztül hozzánk szóló Istenre, és az Ő szavára fordítsuk figyelmünket, újra felfedezve annak a gazdagságát és életet adó erejét.

Ugyanabban a buzdító levélben Ferenc pápa arra is kért, hogy ezt az évközi harmadik vasárnapot ünnepnapként éljük meg minden évben, a liturgiában pedig a Bibliát az oltár elé, egy külön látható helyre (bibliai trónusra) helyezzük, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten Igéjének fontos és meghatározó értéke van a keresztény közösségünk számára. A lelkipásztorokhoz külön szólt és arra kérte őket, hogy komoly figyelmet fordítsanak a homíliára való előkészületre, hogy mindenkivel megértessék a Szentírás üzenetét olyan egyszerű nyelvezettel, mely alkalmas a meghallgatásra. Fontos, hogy az elmélkedés a szent szövegek felett képessé tesz arra, hogy a szív szólaljon meg úgy, hogy megérintse a hívek szívét.

Miért fontos ez az ünnep? Erre az egyszerű válasz: mert nagyon fontos és értékes a Biblia minden hívő keresztény ember számára. A Biblia az Úr népének a könyve. Mondhatjuk, hogy a hitünknek az „anyakönyve.” A Biblia nem történeti könyvek, sem pedig időrendi események gyűjteménye, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányul. A Bibliában minden az örök üdvösségre irányul, és az üdvösség történeteként mutatkozik meg, melyben Isten beszél és cselekszik. A Biblia nem a házi könyvtár egyik szerzeménye, sem a polcon levő dísztárgy, vagy csak egy ajándéktárgy az ajándékgyűjteményből. A Biblia Isten könyve – a szent könyv – melyet külön kell tisztelnünk. A Bibliában Isten a szent írók által emberi módon és emberi nyelven személyesen szól hozzánk, beszélget velünk és tanít minket. A Biblián keresztül hozzánk szóló Isten szavából táplálkozik az Egyház. XVI. Benedek pápa egyszer azt írta: „Isten szava a keresztény élet szíve”. Az Egyház ugyanis Isten szaván alapszik. Isten népe, történetének hosszú századaiban, mindig belőle merítette erejét, és az egyházi közösség ma is Isten szavának hallgatásából, ünnepléséből és tanulmányozásából gyarapszik.” (vö. VD 3).

Milyen szép az Isten szavával való találkozás az egyházközösségben, és mennyivel szebb, amikor hitünkkel személyesen megtapasztaljuk a Biblia hallgatásában, olvasásában és elmélkedésben az élő Isten jelenlétét, szeretetét, bölcsességét és erejét. Isten valóban Emmánuel: velünk van az élő Isten, aki Szentírásban kinyilatkoztatja magát, és közöttünk él. Ezért Isten Igéjének vasárnapján fedezzük fel újra a személyes és közösségi találkozást Krisztussal, az Élet Igéjével, aki látható lett, és legyünk az Ő hirdetői, hogy elvigyük ezt az Örök Igazságot és Bölcsességet mindenki számára, hogy teljes legyen örömünk Őbenne.

Jézus egyszer azt mondja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el soha.” (Lk 21,33). Jézus Igéje lélek és élet – az örök élet, ahogy Simon Péter azt mondta neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” (Jn 6, 68). Jézus Krisztus Isten örök Igéje és bölcsessége. Ez az örök Ige, aki kezdettől fogva Istennél volt, már megtestesült: Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriától született, és emberré lett. Ahhoz, hogy ezt az örök Igét jobban megismerjük, és vele találkozhassunk, fontos, hogy megismerjük a Szentírást. Ahogyan Szent Jeromos mondja, aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust.

Mi a Szentírás? És miért fontos a Szentírás a keresztény életünkben?  Gárdonyi Géza, a magyar író és költő a „Könyvek könyve” című versével egyszerű választ ad ezekre a kérdésekre, és ezzel segíthet minket arra, hogy jobban megismerjük és szeressük a Bibliát. A Bibliáról azt írta a költő:

Könyvek Könyve

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”

Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.

Reméljük, hogy ezzel a szép ünneppel, Isten Igéjének megünneplésével gyarapodunk a Szentírás ismeretében, és napról napra jobban megismerjük és szeretjük az Örök Igét, Jézus Krisztust, aki „az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6). Ezen az ünnepen, és ezen túl sose felejtsük el azt, amit egyszer Szent Ágoston azt mondott: „Tolle lege! Tolle lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd!”