„Lelkem, áldd az Urat!” – Szalézi zenetábor Muzslyán

A Szalézi szerzetesrendet Bosco Szent János alapította 1859. december 18-án. Nevét Szalézi Szent Ferencről kapta, akinek az alapító nagy tisztelője volt. A rend főként a szegény, utcára került gyermekek nevelését szolgálta.

Don Bosco életének is szerves része volt a zene. Tanuló éveinek első hobbija a zene volt. Szállásadója Roberto János a helybéli templom kántora volt. Tőle tanult a fiatal János éneket, orgonán játszani, a későbbiekben elsajátította a hegedű és a cimbalom fortélyait is. Híres mondása, hogy „Egy oratórium zene nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül…”

2018. július 23-tól 29-ig a bánáti Muzslyán Szalézi Zenetábort tartottak. A rendezvény idén került másodszor megszervezésre. A tábor megálmodója a muzslyai származású Sándor Donát és párja, Dorottya, mindketten szalézi animátorok, akik tavaly, 2017 nyarán szervezték meg az első tábort, Péliföldszentkereszten (Magyarország).

Tervük a két település közötti baráti viszony megteremtése volt, de időközben jött az ötlet, hogy valami olyat alkossanak, ami egész Magyarországot összekötheti Vajdasággal, de bárhonnan várják a magyar ajkú érdeklődőket.

Az idei rendezvénynek a muzslyai Emmausz kollégium és a Mária Szent Neve plébániatemplom adott otthont. A fiataloknak minden nap közös reggeli imával indult, majd szekció próbákkal folytatódott a délelőtt, melyet a templomi főpróba követett. A próbák között jutott bőven idő túrázásra, előadások látogatására, örömzenélésre, barátkozásra. A tábor ideje alatt az esti szentmisén is ők látták el a zenei szolgálatot. A táborozók egy szentmisére és zárókoncertre készültek, amelyet július 28-án, szombat este mutattak be a Mária Szent Neve templomban.

A szervezők, miután kipihenték magukat, és feltöltekeztek a sok pozitív visszajelzéssel, lelkesen belevetették már magukat a 3. Szalézi Zenetábor megszervezésébe.

Reméljük, sikerül majd a szervezők álmait megvalósítani, és a jövő nyári rendezvényről is hallani fogunk! Don Bosco szellemében: „Légy vidám és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni.”