Válasz a Magyar Szó-nak
Tisztelt Szerkesztőség!
A „Magyar Szó” 2024. március 23-24., azaz szombat-vasárnapi számában Vidács Hajnalka tollából megjelent egy cikk „Eladó a templom!? A nagykikindai Szent József-plébánia közösségi célokat szolgált” címmel.
Sajnálom, hogy Vidács Hajnalka, akit nemrég tüntettek ki Szórványdíjjal, egy ilyen, a valós helyzetnek nem megfelelő, információhiányos anyagot jelentetett meg.
Pont ezért kérem a tisztelt Főszerkesztő Urat, hogy újságukban jelentessék meg az alábbi írásom:
Msgr. Botka József jól ismert személyiség volt a nagykikindai katolikusok és nemcsak katolikusok körében. Aki ismerte, tudta, hogy agilis, jó plébánosról volt szó, aki nagyon sok jó kezdeményezéssel gazdagította a helyi közösség és Nagykikinda város életét.
A Szent József Otthon is egy ilyen projekt volt, amelyet Botka plébános saját szakállra épített fel, püspöki jóváhagyás nélkül. Ahogy a cikkük is említi, az építést a kilencvenes évek elején kezdte a jó plébános, akkor, amikor a fiataljaink a Balkáni háború kezdete után, tömegével hagyták el szűkebb hazánkat. Őket követték házastársaik, szüleik, gyermekeik. Ilyen, gazdaságilag törékeny helyzetben elkezdeni egy ilyen projektet, a plébános nagy optimizmusról tanúskodik.
Amikor én 2008-ban átvettem a Nagybecskereki Egyházmegye vezetését, első nagyobb feladatom msgr. Botka József nyugdíjaztatása volt. Msgr. Botka már korábban is el akart menni nyugdíjba, de elődöm ezt akarta elfogadni. Én beleegyeztem. Botka atya nyugdíjba ment, ott hagyta a Szent József Otthont, aminek fenntartása értelemszerűen a nagykikindai közösségre maradt, az Otthon minden bajával és kiadásaival együtt. Mert bajok ezzel a házzal mindig is voltak. Hívek pedig majdnem sehol. A kiadásokat, ha azok nagyobbak voltak, mindig az Egyházmegye fedezte, annak ellenére, hogy a ház az egyházmegye jóváhagyása nélkül épült.
Aki csak akarja, ismeri az életfilozófiám, hogy az Egyházunk ingatlanjai a híveket kell, hogy szolgálják, nem pedig egy ideológiát, vagy pusztán dísznek kell, hogy létezzenek. Ebben az esetben ez egy olyan „dísz” volt, amely beázott, ahol az emeleti padlóból állandóan folyt a víz (mert a fűtést padlófűtéssel akarták megoldani).
Számomra ennek a költséges és nem célszerű állapotnak a fenntartásánál fontosabb volt egy minőségi, szociális intézmény felépítése. Ezért döntöttünk az egyházmegye vezetőségi tanácsaiban arról, hogy Nagykikindára kerül a Misericordia Otthon, és nem ölünk bele további eurós százezreket egy ki nem használt épületbe. Megjegyzem, hogy ez a Szent József ház imaháznak indult, plébánia nem volt az soha.
Természetesen a Szent József ház sem dőlhetett össze. A Misericordia intézet sikere arra ösztönzött minket, hogy a Szent József házat rendbe hozzuk és hozzácsatoljuk a Misericordia intézethez. Annak érdekében, hogy ez megtörténhessen, az Egyházmegye átvette a Plébániától ezt az ingatlant, hozzá megvásárolta még vásárolt a szomszéd házat az épület mellett, rendbe tetette a Szent József otthont, a megvásárolt szomszéd ház helyén garázst épített ki a ház lakóinak a szükségleteire. Ez az egész projekt majdnem 150.000,00 Euróba került, amihez a nagykikindai hívek sok szép gondolattal járultak hozzá, mással nem. De ezt nyilván tudtuk, ezért is volt szükség arra, hogy a ház ne maradjon tovább a plébánia tulajdonába, mert akkor összedől, hanem rendezzük a helyzetet a pasztorális céloknak megfelelően.
Az utóbbi években sikerült a Misericordia új szárnya mellett megvennünk egy újabb ingatlant, amely sokkal jobban megfelel a szociális intézményünk minőségi működésének, mint a volt Szent József otthon. Ezért kerül most sor az épület eladására. Azt az illetékesek tudják, így a helyi plébános is tisztában van vele, hogy az eladási árból szerzett összeg nagy részét a Misericordia szociális intézmény fenntartására és fejlesztésére fogja költeni az Egyházmegye, mint ahogy tette az eddig is. A helyzet viszont az, hogy az Egyházmegyébe se hordjuk talicskával a pénzt, tehát racionális gazdálkodás kell, hogy az egyház valós pasztorális és szociális küldetését meg tudjuk valósítani. Ennek a küldetésnek a megvalósítását kell szolgálja ez az egész ügy is.
Ami a megfelelő tájékoztatás kritikáját illeti, legyen szabad megkérdeznem: az egyházmegyét informálják a jó nagykikindai katolikusok, ha saját ingatlanjaikat áruljak? Mert ahogy az idősebb híveink tudják: csak a kommunizmusban volt közös, úgynevezett „népi” tulajdon. Amióta a kommunizmus eltűnt a tájainkról, a tulajdonosi viszonyokat is más, normálisabb formában gyakoroljuk. Amint arra pedig már utaltam, a Szent József ház az Egyházmegye tulajdonában van és sajnos, olyan állapotba került belülről az elmúlt években, mint amilyenben.
A Misericordia szociális otthon több tucat embernek ad évek óta biztos otthont, emberséges viszonyok között, magas szintű ellátással. Egyben két tucat embernek ad stabil munkát és megélhetési lehetőséget. Számomra ez a katolikus Egyház egyik fő feladata, és erre kellene büszkének lennünk ahelyett, hogy igaztalan állításokat terjesztünk.
Tisztelettel:
+ Német László SVD
Nagybecskereki apostoli kormányzó,
Belgrádi metropolita érsek
