Vajdaságiak a nagyváradi Szent László-találkozón

A Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata (Háló) és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezett Kárpát-medencei találkozót Nagyváradon a Szent László-év keretében. Az eseményre vajdaságból is érkeztek résztvevők, köztük muzslyaiak is. A szervezet felnőtt és ifjúsági korosztálya is képviseltette magát a 3 napos rendezvényen.

A megjelent mintegy 150 résztvevő közül 28-an vajdaságból érkeztek, azért hogy leróják tiszteletüket I. László szent királyunk előtt. A rendezvény megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alap támogatta.

A 3 nap folyamán sok színes és érdekes programon vehettek részt az érdeklődők. Az első napon a megnyitó beszédet és bemutatást szentségimádás követte a helyi római katolikus székesegyházban. Az est további részében kötetlen ismerkedés zajlott.

A második nap délelőttjén előadást hallhattunk Szent László nagyváradi kötődéséről, és a helyiek iránta mutatott tiszteletéről és szellemiségéről. Az előadás után csoportfoglalkozások zajlottak. Én az ifjúsági korosztály csoportfoglalkozásán vettem részt, mely elsősorban az ismerkedés és a szórakozás jegyében zajlott. Ebéd után László király legendáit hallgathattuk meg, majd a helyi várba zarándokoltunk, ahol a várlátogatás közben a vár történetéről és a lovagkirály helyi kötődéséről hallhattunk. A délután további részében különböző műhelymunkák közül választhattunk, az ifjak élménypedagógiai foglalkozáson vehettek részt, mely alatt fontos ismereteket szerezhettünk önmagunkról. A nap zárásaként táncház és teaház programon lazíthattunk.

A harmadik nap reggele már az eltelt hétvége emelkedett hangulatú értékeléséről, és visszaidézéséről szólt, ahol az emberek elmondhatták gondolataikat a szervezet szellemiségéről és lelkiségéről. A programzárás után, szentmise következett a Székesegyházban, melyen msgr. Böcskei László püspök úr külön köszöntötte a találkozó résztvevőit, majd leróttuk tiszteletünket Szent László hermája előtt. Az ebéd után a nehéz, ám reményteli búcsúzás következett.

Rendkívüli program volt ez. Először vettem részt Háló-találkozón, de a közösség azonnal befogadott. Olyan melegszívű és kedves fogadtatásban volt részem, hogy úgy éreztem, mindig is a Háló tagja voltam. A Háló jelszavaival köszönöm meg a befogadó szeretetet: Találkozás, Kapcsolat, Közösség.

Virág Attila, a Petőfi program ösztöndíjasa

A közösség elfogad és befogad

Kissé félve érkeztem a Szent László-találkozóra. Idegen hely, idegen emberek, akikkel egyetlen közös pontunk van – mind hálósok vagyunk… És ez éppen elegendőnek bizonyult.

A megérkezést egy köszöntő és szentségimádás követte. Manapság talán nehéz elhinni, hogy egy 17 éves lány élvezett egy szentségimádást, de így volt. Ez volt az első alkalom, hogy igazán el tudtam mélyülni, és átérezni azt a hatalmas erőt, ami pont minket hozott össze egy időben, egy helyre.

Az ifik meglehetős mozgalmasan töltötték a szombati napot, hiszen a zarándoklaton kívül szerveztünk magunknak egy kis sétát is. A három ifi kiscsoportot eggyé olvasztva játszottunk, ismerkedtünk. Meglepő volt számomra, hogy hány olyan ember van, aki bár évek óta hálózik, nem ismerjük egymást. Ő pont abban a táborban volt, amiben én nem, vagy pár évvel idősebb és sosem kerültünk egy altáborba, mégis, ugyanúgy el tudtam beszélgetni avval, akit pár órája ismertem, mint avval, akit évek óta a barátomnak tartok. És pontosan ezért szeretem a Hálót!  Hiszen mindig egy otthont, családot jelentett nekem, ahol bármikor szívesen látnak, nem számít, hogy mennyi ideig voltam távol. A közösség  elfogad és befogad.

Hiszem, hogy minden találkozó által megtapasztalható, mi is az a Háló. Jönnek-mennek az emberek, mindig vannak újak, és hihetetlenül jó érzés, hogy valakit már évek óta mindig újra láthat az ember, mert ez az egy dolog köt minket össze. Hiszen egy család így működik. Nem mi választunk téged, te sem választhatsz minket, de Isten azt akarta, hogy mi találkozzunk és alkossunk valamit. Ezt tettük most Nagyváradon is, alkottunk. Valaki többet, valaki kevesebbet rakott hozzá, de mindenkinek szerepe volt abban, hogy a dolgok így alakuljanak. Így történhetett meg az, hogy ugyanúgy tudtunk lelkileg elmélyülni, együtt tanulni, és óriásikat nevetni a másikkal.

Ilyen egy igazi Háló találkozó. Ilyen otthon lenni. Ilyen a Háló családjához tartozni.

Burány Ildikó