Szent József a Szentírás egyik legtitokzatosabb személyisége

Szent József ünnepén főpásztori szentmisében emlékeztek meg Jézus nevelőapjáról a nagybecskereki székesegyházban. Dr. Német László SVD megyéspüspök mutatta be a horvát nyelvű szentmisét Elias Ohoiledwarin SVD atyával. Erre az alkalomra központi helyre – az oltár elé – került Szent József szobra. A székesegyházban és a Nagybecskereki Egyházmegye sok plébániáján több évtizedes hagyományt követve minden évben március 10-én kezdik meg a Szent József kilencedet, amely alatt végigelmélkedik a szent életének legfontosabb eseményeit és erényeit.

A főpásztor homíliájában – amelyet teljes egészében közlünk –Szent József életpéldájáról beszélt. Ugyanakkor felhívta a jelenlévők figyelmét a család fontosságára és annak egészségére, hiszen Ferenc pápa 2020. december 27-én, Szent Család vasárnapján hirdette meg 2021-re a családnak szentelt különleges évet, amit pont ma, március 19-én, Szent József napján, az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás közzétételének ötödik évfordulóján nyitott meg.

A szentmise végén a hívek és püspökük együtt mondták el a Zsinati imát abban a reményben, hogy május végén megtarthatják az egyházmegye első zsinatának záró napjait. A főpásztor köszöntötte a névnapjukat ünneplő Józsefeket, Josipokat (horvát nyelven a József jelentése Josip), kiemelve, hogy az olvasmányokat ezen a napon Lébhaft József olvasta fel, míg a sekrestyési teendőket Gyólai József látta el.

Dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök homíliája:

Krisztusban kedves testvérek!

Szent József a Szentírás egyik legtitokzatosabb személyisége. Ha tudjuk, hogy az Atyaisten Mária, az Isten egyszülött Fia anyjának jegyeséül választotta, több információt várnánk róla. Mert egy olyan világban élünk, ahol minden arra vezetődik vissza, hogy ki az apád, ki a fiad, mit értek el az életben, hogy ha lehet, mi is valami hasznot hajtsunk belőle.

A mi Istenünk azonban másképpen viszonyult egyszülött Fiához. Olyan nevelőapát választott neki, akiről csekély adataink vanak a Bibliából, de ez a kevés is lehetőséget nyújt ahhoz, hogy ezen szent személyhez közelebb kerüljünk.

József és Mária idejében természetes volt, hogy a fiatalok korán házasodtak (mai felfogásunk szerint).

Mária 15 éves lehetett, József talán 17-18. Gyermekként Józsefet én mindig idős emberként láttam: ősz szakállal és munkától görnyedten. Lehet, hogy valóban így nézett ki halála pillanatában, amely, úgy hisszük, Mária és József jelenlétében érte.

Hogy fiatal és agilis volt, látjuk aktív életéből: Názáretből Betlehembe megy, Betlehemből Egyiptomba menekül családjával. Néhány éven át menekültként élt. Tudjuk, napjainkban is vannak menekültek, sokan közülük az országunkban is tartózkodnak bizonytalanságban, kitéve különböző problémáknak, korrupciónak azok felől, akik keresnek nyomorukon, és azok szidalmainak, akik nem szeretik a menekülteket és az idegeneket.

Egyiptomból visszatért Názáretbe, egy újabb utazás, új életkezdés. Ismét a családdal.

Amit leginkább tudunk Józsefről, a hitével kapcsolatos: hitünk atyja, Ábrahám nyomdokain járt. A mai második olvasmány erre mutat rá.

József hittel fogadta Gábriel angyal szavait és magához vette jegyesét, Máriát, aki áldott állapotban volt. Úgy, hogy nem ő volt jegyese gyermekének az apja.

Hittel eltelve gondoskodott a jegyeséről és gyermekéről.

Hitét továbbadta fiának, Jézusnak is, mert minden évben együtt mentek Jeruzsálembe, a templomba, hogy áldozatot mutassanak be az egyetlen, mindenható Istennek.

Hogyan teltek József mindennapjai Máriával és Jézussal, nem tudjuk. De hisszük, hogy közös életük szép, harmonikus volt, s hogy József földi életét szépen fejezte be.

És ez vezet bennünket a jelenlegi helyzethez: szörnyű, hány ember hal meg az utóbbi időben. A világméretű koronavírus-járvány meglepett és megtorpantott bennünket.

A pandémia áldozatai napjainkban főként teljesen egyedül, magukra hagyatottan halnak meg. Nem azért, mert mindenki elhagyta őket, hanem azért, mert az előírások miatt senki sem lehet a fertőzött mellett, csak az ápolók.

Néhány évvel ezelőtt hunyt el Carlo Maria Martini bíboros, Milánó nyugalmazott érseke. Amikor az orvosok még valamilyen gépre szerették volna kapcsolni, nagyon egyszerűen fogalmazott: ne tegyék, és ne sírjanak, elvégre az én mennyei Atyámhoz megyek, aki vár engem. És néhány prec múlva meghalt.

Kis Szent Teréznek a halálos ágyán azonban szörnyű kétségei és félelmei voltak a sötétségtől, de sikerült legyőznie őket és békében elszenderülnie.

Miért mondom mindezt? Azért, mert Szent József a haldoklók védőszentje. Mert, mint fogalmaztam, hisszük, hogy Jézus és Mária mellette voltak halála pillanatában. Képzeljétek, mekkora kegyelem!

Ezért szabadon mondhatjuk: akárhogyan is halunk meg, magányosan vagy mások jelenlétében, Jézus és Mária velünk van, mint ahogyan Szent Józseffel voltak.

Ezért ma, amikor Szent Józsefet ünnepeljük, könyörögjünk a boldog és jó halálért és kérjük Szent József közbenjárását, hogy abban a percben mi is megtapasztalhassuk Jézus Krisztus és az ő szent anyja, Szűz Mária közelségét.