Országos szintű papi és szerzetesi nap Doroszlón

Az Irgalmasság évében országos szintű papi és szerzetesi napot szerveztek a Szerbiában működő katolikus püspökök 2016. május 18-án Doroszlón. A jelenlévő lelkipásztorok a Szabadkai, Nagybecskereki és a Szerémségi Egyházmegyékből, a Görögkatolikus Egzarchátus, valamint a Belgrádi Érsekség területéről érkeztek, hogy egy tartalmas napot töltsenek együtt lelkiekben épülve. A lelkinapot, amelynek résztvevői elmélyülhettek hivatásukban, megtisztelte jelenlétével Mons. Dr. Luciano Suriani apostoli nuncius is.

A találkozón részt vevők – mintegy százhúsz pap és szerzetes – magyar és horvát nyelven hallgattak előadást a bűnbánat szentségéről, a gyónásról és gyóntatásról. Magyar nyelven Kálmán Peregrin OFM, a magyarországi Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhely igazgatója beszélt, míg a horvát anyanyelvű csoport számára ft. Robert Bošnjaković az Eszéki Teológiai Kar professzora tartott előadást.

A lelkigyakorlat szentségimádással folytatódott a kegytemplomban, alkalom nyílt elvégezni a szentgyónást is, majd szentmisével zárult, s agapéval ért véget.

A szentmisét közösen mutatták be a jelenlévő lelkipásztorok és főpásztoraik, homíliát magyar és horvát nyelven a főszervező, Dr. Német László SVD nagybecskereki püspök, a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnöke mondott:

Az Irgalmasság rendkívüli szentévében összejöttünk, hogy megköszönjük Istennek ezt a hatalmas és mérhetetlen kegyelmet, hogy neki különös módon szolgálhassunk. Papi találkozó ez, méghozzá a javából. Olyan témákkal foglalkozunk, amelyek a papi hivatás szerves részei: a bűnbánattal, a gyónással, a gyóntatással, és a kegyelem működésével az életünkben.

Ferenc pápának Az irgalmasság arca (Misericordiae vultus) című bullájával kezdődött meg ez a szentév. Ez a dokumentum azonban nem annyira jogi, inkább spirituális nyelvezetével tűnik ki. Lelkipásztori útmutatás, reményt keltő üzenet ez

– hangsúlyozta a főpásztor, aki Ferenc pápa központi gondolataival fordult pap- és szerzetestársaihoz:

Lépjünk ki a saját biztonságunkból, merjük elhagyni a saját bástyáinkat: püspöki palotáinkat, plébániáinkat, rendházainkat és menjünk az emberek közé. Hiszen ez volt Jézus, és ő az Irgalmasság arca, gyakorlata is: elhagyta a megszokott ösvényeket és új megoldásokat keresett, de csak azért, hogy közelebb kerüljön az emberekhez. Nem akart karriert csinálni, sem akármilyen tanácsba kerülni (tudjuk, hogy a főpapi tanács volt akkoriban a legfontosabb); ő szolgálni akart, amint a mai evangélium mondta.