Nagyböjti lelkigyakorlat Máriapócson

Március 15-­17-ig megrendezésre került Máriapócson a Kárpát-medencei Háló szervezésében a ,,Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!” témájú lelkigyakorlat.

Vajdaságból – mint a délvidéki Háló bogozói – tizenkilencen, kis busszal érkeztünk meg a nemzeti kegyhelyre, a Bethlen Gábor Alap Zrt. és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával.

Megérkezésünk után részt vehettünk a Szent Liturgián a görögkeleti rítusú Szent Mihály templomban.

Szombaton Pakot Géza jezsuita atya a meditációs imáról tartott előadást, majd próbálgattuk ezt az imamódot, mely sokunknak szokatlan volt a hosszúra nyújtott csendek miatt. Próbáltuk benső szemeinkkel szemlélni azt a jelenetet, amikor Sámuelt megszólítja Isten. Ebben az intenzív koncentrációt igénylő jelenlétben a fáradtabbak el is aludtak. Igazából én egy hagyományosabb lelkigyakorlatra készültem és hiányoltam a kiscsoportos beszélgetéseket, ami a hálós találkozók fontos eleme. Ugyanis itt mélyülnek a személyes kapcsolatok és a megosztott hittapasztalatokkal gazdagíthatjuk egymást.

Az esti program a Tékozló fiú bibliai történetének feldolgozásával zárult.

Négyes csoportokban eljátszottuk a történet egy-egy részletét úgy, hogy nem beszéltünk, végül szoborrá dermedtünk. A többieknek ki kellett találniuk a történet melyik részlete lett megjelenítve. Végül a foglalkozás vezetője kérdéseket tett fel a szereplőknek.

Vasárnap Konrád Katalin vezetésével csoportokban feldolgoztuk a kafarnaumi százados történetét. Négyes csoportokban mindenki egy-egy szereplője volt a jelenetnek. Minden szereplő három kérdést kapott a csoporttársaitól a szerepével kapcsolatban. Ezután egy Jézus ikont ábrázoló kendőt adtunk sorba egymásnak. Krisztus szemén keresztül néztük a mellettünk ülő személyt, tudatosítva, hogy akkor tudjuk egymást elfogadni, ha Krisztus szemével tekintünk egymásra.

Ezt követően kis köveket helyeztünk a feszület mellé, kifejezve, Jézusnak adjuk át nehézségeinket. Végül szőlővesszőt húztunk útravalónak, emlékeztetve magunkat arra: mindig kapcsolatban kell maradnunk Krisztussal, a szőlőtőkével, mert csak akkor lesz élet bennünk, tudunk gyümölcsöt teremni.

A legnagyobb élményt számomra az a felfedezés adta, amikor néhányan rátaláltunk a Szeplőtelen Szűz Mária nevére szentelt templomra. A díszes, görög katolikus templom árnyékában ez a kis 600 éves római katolikus templom igazi gyöngyszem a maga egyszerűségével. Az egyik falán Köpenyes Mária freskó maradványa látható. Még töredékében is bájos ábrázolás a maga esetlenségével.

Az idős atya hajlott kora (88 éves) ellenére szellemi frissessége csodálatra méltó, azt bizonyítja a számomra, hogy az evangélium élése fiatalon tart.

A kis templom maroknyi híveinek lelkes éneke, az idős atya lendületes, lelkes szentbeszéde erőt öntött belém. Az elvándorlás ellenére ,,megfogyva bár, de megtörve nem” élnek közösségeink, mert a Szentlélek működik és egyedül ez ad okot a reményre.