Karácsony, 2017 – Legyünk nyitottak az adakozásra!

cimerkaracsony

Rendhagyó karácsony elé nézünk: lehet, hogy a 90-es évek háborús esztendőit nem számítva az idén jön majd legtöbb elköltözött testvérünk haza, hogy itthon ünnepeljen.

Keresztény kultúránk egyik legfontosabb ünnepe a karácsony: megváltó Jézusunk születésnapját ünnepeljük. Igazi vallási ünnep. Ezt mi idősebbek abból is tudjuk, hogy amikor a kommunista diktatúra vezette országunkat, a karácsony nem volt szabadnap, az iskolában meg külön érdeklődtek a „jó tanító bácsik és nénik”, hogy voltunk-e éjféli misén. Nem róluk szólt ez a történet, hanem a rendszerről, amely ki akarta irtani hitünket, Egyházunkat.

Ma szabad világban élünk. Testvéreink hazajönnek, mert sokan, nagyon sokan elmentek. De a Bánsághoz kötődő szálak még nem teljesen szakadtak meg. Örömmel tölt el, hogy ezek a szálak megmaradtak, hogy ti, kedves külföldre került testvérek, most velünk együtt ünneplitek karácsony szent ünnepét. Számomra ez azt jelenti, hogy megőriztétek hiteteket, kötődéseteket az Egyházhoz és itthon maradt családtagjaitokhoz. Ahogy az Egyházmegyei zsinatunk mottója is mondja: Jó nekünk itt!

A Nagybecskereki Egyházmegye (és nem csak mi, hanem 15 országban a katolikusok) sok anyagi támogatást kaptak nyugat-európai katolikusoktól az utóbbi évtizedekben, amelyből mi Nagykikindán például idősek otthonát építettünk, legalább kéttucatnyi templomot javítottunk meg, és négy teljesen új közösségi házat hoztunk létre. Ez nagyban segít bennünket abban, hogy tényleg jobban élhessünk itt a Bánátban.

Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit mondani. Azon országok között, ahol most elvándorolt testvéreink élnek, az Egyházhoz való tartozás egyik látható jele az egyházi adó fizetése, amely hozzátartozik a hit megvallásához.

Kereszténynek, katolikusnak lenni nem csak azt jelenti, hogy az ünnepi asztalhoz ülünk a családdal, hanem hogy komolyan vesszük az Egyházhoz való tartozásunkat is. Ezt akkor is kimutatjuk, ha szolidárisan osztozunk a javainkkal és támogatjuk az egyházközségeinket, ahol élünk, itthon vagy külföldön. Köszönetet mondok azoknak, akik külföldön élnek és fizetik az egyházi adót, ezzel gyakorolják a szolidaritást és támogatják egyházunkat itthon is. De ugyanez a köszönet szól az itthon élő és egyházunkat támogató testvéreknek is.

Elvándorolt testvéreink közül azonban néhányan sajnos „kilépnek az Egyházból”. Az adatokat azokról, akik kilépnek az Egyházból, mi itt rendszeresen megkapjuk, mert a kilépést jegyeznünk kell az anyakönyvekben. A kilépéssel meg lehet „spórolni” egy bizonyos összeget. Értem ezt, hisz kikerülve a messze világba, minden euró, minden frank számít. De ezzel együtt sajnos spóroljuk hitmegvallásunkat és szolidaritásunkat is.

Erről azért merek beszélni, mert a karácsony és az újév az az idő az életünkben, amikor a legtöbb ajándékot osztjuk szét ismerőseink, rokonaik, munkatársaink, az üzleti partnerek vagy alkalmazottaink között. Gondoljunk ilyenkor a helyi egyházunkra is! Ha valaki Nyugaton „kilépett az Egyházból”, de most itthon van, ellensúlyozhatja ezt a hit és szolidaritás jegyében. Tegyük közösen jobbá életünket itt a Bánátban abban a reményben, hogy elvándorolt testvéreink mindig boldogan térnek majd vissza ide, mert akár itt élünk, akár nem, felelősségünk közösen dolgozni a jobb jövő érdekében itt a Bánátban is. Jézus születése egy jobb jövő reményében erősít meg minket.

Kedves testvéreim! Isten megajándékozott minket Fia születésével. Fogadjuk be ezt az ajándékot, mely nyitottá tesz minket is az ajándékozásra. Ebben a reményben kívánok nektek áldott, kegyelmekben gazdag karácsonyt és újévet.

Dr. Német László SVD
nagybecskereki püspök