Jöjj Szentlélek, Úristen! – Tanévnyitó szentmise Nagybecskereken – Nagybecskereki Egyházmegye

Jöjj Szentlélek, Úristen! – Tanévnyitó szentmise Nagybecskereken

evnyito20099

Tanárok, diákok és hívek közösen hívták a Szentlelket, hogy segítse őket, szeptember 6-án, a nagybecskereki székesegyházban, az új iskolaévben. A szentmisét msgr. Gyuris László plébános mutatta be Csipak Csaba atyával.

A gyerekek is aktív résztvevői voltak a szentmisének, amelyet közvetített a Mária Rádió. A szentleckét és az olvasmányt a hetedik osztályos Olajos Annabella olvasta fel, míg a hívek könyörgését a negyedik osztályosok és tanítónőjük mondták el. A középiskolások szavalataikkal és énekükkel járultak a szentmise ünnepélyesebbé tételéhez.

A szentmise végén a hittanosok egy imakártyát – tanulás előtti imádsággal – kaptak plébánosuktól, míg hitoktatóikat, tanáraikat a plébánián látta vendégül és egy-egy könyvjelzővel ajándékozta meg őket.

Évnyitó szentbeszéd

Krisztusban kedves testvéreim, kedves igazgató úr, kedves tanítók, kedves tanárok, kedves diákok!

Isten szava mindig erőt, fényt ad, vezet és segít minden élethelyzetben. Így a mai evangélium is segít nekünk, mert fényt és cselekvésprogramot ad az új iskolaévhez.

Az elhangzott evangéliumi részletben hallottuk, hogy Jézus meggyógyít egy embert, aki utána jól hall és jól kezd beszélni, valamint azt is, hogy Jézus, mielőtt meggyógyította volna a beteget, „föltekintett az égre és fohászkodott” vagyis imádkozott.

Mi is, most az iskolaév kezdetén föltekintünk az ég felé és imádkozunk, kérjük Jézust, küldje el Szentlelkét, hogy az új iskolaév folyamán nyissa ki mindannyiunk fülét és adjon tehetséget a jó beszédhez.

Először nekünk, oktatóknak, van szükségünk a hallásra. Ugye, milyen kellemes egy olyan munkahelyen, illetve iskolában dolgozni, ahol egymást meghallgatják az emberek: mi az igazgatót, ő minket, mi egymás között figyelünk egymásra és utána jó hangulatban indulunk az oszályokba. Természetesen kell fülünk és szívünk legyen a tanulók irányában is, hiszen őket nem csak tanítjuk, hanem neveljük is. Hallani a kimondott, vagy csak az arcukról leolvasható öröm- vagy segélykiáltásukat és arra reagálni. Szintén a beszéd adományára is szükségünk van, hiszen még nekünk, idősebbeknek is, akik már nagy tapasztalattal és rutinnal rendelkezünk, szükségünk van a jó beszéd adományára, hogy az anyagot úgy mondjuk el, hogy azt a tanulók, figyelemmel, örömmel kísérjék.

Nektek is, kedves diákok, szükségetek van a jó hallásra és a helyes beszédre. A jó hallás alatt nem azt értjük, hogy akusztikusan meghalljátok, amit tanítanak, hanem, hogy odafigyeljetek, koncentrálni tudjatok, tudjatok elmétekből mindent félretenni, hogy az órán csak arra figyeljetek, amit oktatnak. Természetesen, hogy a jó halláshoz szükséges a csend és a rend az osztályban. Kell a beszéd adománya is, hogy a megtanult dolgokat minél jobban, bővebben, értelmesebben el tudjátok mondani, amikor feleltek.

Ezért gondoljatok az iskolaév folyamán többször is a mai evangéliumra – Jézus képes megnyitni fülünket, megoldani nyelvünket. De mielőtt csodát tett volna, Ő is imádkozott. Mi keresztények tudjuk, hogy a nagy dolgok előtt imádkozni kell. Oktatni, tanulni – ez nagyon nagy dolog. Ezért most itt vagyunk, hogy Jézus nevében kérjük a Mennyei Atyától a Szentlelket, adjon készséget a halláshoz és bölcsességet, tudást, értelmet a beszédhez.

Végezetül tekintsünk teljes bizalommal Jézusra, aki meg tudja adni mindannyiunknak, igazán mindannyiunknak a Szentlélek által, a hallás és a beszéd adományát. Hiszen mindannyiunknak hallgatnunk kell szavára és el kell mondanunk másoknak az Ő tanítását, hirdetnünk kell az Ő végtelen szeretetét.

Ámen