Imahét a Krisztus-hívők egységéért, 2020

A Krisztus-hívők egységéért meghirdetett ökumenikus imahetet legelőször 1968-ban tartották meg. Történt az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága, valamint a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács közös szervezésében. Mindezt kapcsolódó tanulmányi anyaggal is teljessé téve.

A vasárnaptól vasárnapig, dátumilag pedig 2020. január 19-e és 26-a közötti időszakban Torontálvásárhelyen, a hajdanán önálló nagyközségként is jegyzett dél-bánsági településen, ezúttal sem maradt el a falu református és katolikus felekezetének egymásra találása. Immáron harmadik esztendeje. Közös imák, zsoltárok és egyházi énekek / dicséretek, illetve igehirdetés(ek) által. Mindezt végül egy bensőséges szeretetvendégséggel zárva, a nevezett helyi egyházközségek gyülekezeti otthonában. Az egy-egy imaórára tagolt alkalom kedd esti nyitányára a helyi református egyházközségben került sor, két nappal később pedig a katolikus plébánia biztosított hajlékot ezen ökumenikus szándéknak. Az egybegyűltek előtt Istennek szent igéjét elsőként ft. Masa Tamás plébános, majd pedig nt. Beszédes Mária lelkésznő hirdették. A 2020. évi ökumenikus imahét anyagát a máltai keresztények készítették.

Az alábbi szövegrészt az idei imahéti anyag* ajánlójából emeltük át. Mindannyiunk épülésének szándékával.

„Málta a Földközi-tenger szigetállama, amelyet minden oldalról hatalmas víz vesz körül, így a hajóközlekedés egyik központja a Földközi-tengeren. Ezen a 316 négyzetkilométernyi – Budapestnél jóval kisebb– szárazföldön, azaz az állam területét alkotó szigeteken 430 ezer máltai polgár él. A szigetállam fővárosa Valletta, s van nemzetközi repülőtere is. A lakosok a halászat mellett főleg a mezőgazdaságban kapnak munkát. Málta a Brit Nemzetközösség tagjaként 2004-ben az Európai Unióba is belépett. Az anyaszigethez tartozik a közeli Gozo szigete, amelynek területe 67 négyzetkilométer. Málta és Gozo keresztényei minden év február 10-én együtt ünneplik a hajótörött Pál apostol szigetre érkezését, a 2020-as imahéten pedig a világ krisztuskövetői a máltai keresztényekkel együtt olvassák ennek a hajótörésnek a történetét. Pál és útitársai a hajó személyzetével együtt Rómába tartottak a viharos tengeren. Az apostol még ebben a kritikus helyzetben is missziós lehetőséget látott. A megpróbáltatásban nem esett pánikba, nem csüggedt el, hanem tudta: Isten kezében van. Ott is Istenhez tartozik. Istennek szolgál. Istenben bízik. Meg volt győződve róla, hogy Istennek mindennel, ami történik, távlati tervei vannak. Nem is titkolta ezt az apostol a sorstárai előtt, akik végül osztoznak Pállal a kenyéren is, a reménykedésben is. A máltai keresztény testvérek az isteni gondviselést hangsúlyozzák, amikor évente felidézik Szent Pál hajótörésének történetét. A Máltára akkor érkezettek hajótöröttek voltak. A Pált és hajótörött társait befogadó – akkor pogány – máltaiak ismerték a szeszélyes tengeréletet kockáztató viharait. Tisztában voltak az akkori hajóépítés fogyatékosságaival is. Tudták, milyen kiszolgáltatott helyzetben van egy hajó a viharban a sziget közelében. Megértjük a máltai keresztények helyzetét. Amióta Málta szigete lakott, mindenféle, a tengerrel kapcsolatos jelenségnek részesei, átélői voltak. Ezen az imahéten fontos lenne tehát, hogy minden igehirdető gondoljon az imahét központi üzenetére és ez legyen iránymutatás embertársainkkal való kapcsolatunkban „…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2). Az, hogy Máltán ma keresztények élnek, azt jelzi, hogy a hajótörött Pál és útitársai elfogadták a lakosok vendégszeretetét. Igyekeztek és tudtak is adni a máltaiaknak abból a hitből, reménységből, Jézus Krisztus szeretetéből, amely őket hordozta. Ilyen kölcsönös lehetőség ma a keresztények ökumenéje.“