300 fánk készült a Kolping család konyháján

padeifank9

Nekünk, időseknek, de a fiataloknak és a gyermekeknek is nehéz volt visszazökkenni a szürke hétköznapokba a karácsonyi ünnepkör után nagyon. Mindezt még tetőzte a diákok egyhetes kényszerpihenője is.

A gyermekek nagy örömére a karácsonyi ünnepkör után a farsanghoz kötődik a leggazdagabb hagyomány. Az egyházi évben a vízkereszttől hamvazószerdáig (vagyis a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetéig) tartó időszak a farsang, azaz a vidám összejövetelek, a mulatságok és a néphagyományokat fölelevenítő télbúcsúztatás időszaka. Február, régi nevén böjtelő hava a mulatságok, a táncos vigasságok és a maskarázások idejére utal, amikor a felvonulók dobokkal, kelepelőkkel, fütyülővel segítik a télűzését.

A gyermekek nagy örömére, Padén is farsangolhattak. Február 16-án, szombaton a népi tradíciókhoz kapcsolódó télűző, vagy ha úgy tetszik, tavaszváró karneválon vettek részt. Rákövetkező szombaton, február 23-án Lengyel Anna, a Havas Boldogasszony Kolping család elnök asszonya gyermekeket, szülőket, nagymamákat, tagokat és ezekhez csatlakozott önkénteseket, összesen 53 személyt toborzott a Kolping család által szervezett Farsangolási napra.

Míg kint -5 fokot mértek a hőmérők, addig a benti hangulatot a nevetés, mókázás és jókedv jellemezte.

A programok sorában az első az álarcok, bohócok, kézfejek rajzolása kifestése volt, a 2-6 éves gyermekekkel, akiknek a nagymamák segítettek.

Az általános iskola alsó és felső tagozatosaival, valamint a különleges bánásmódot igénylőkkel, a műhelymunkákat szakemberek vezették: Komáromi Katalin, Lengyel Anna és Nagy Mária nyugalmazott tanítónő.

Katalin és Anna vezetésével a közös testmozgással és az ügyességi játékokkal, valamint Katalin mókás, de igen ötletes gyermekkézfej rajzaiból készült bohóccal sikerült megnevettetni még a felnőtt közönséget is, akik éppen pihenőt, kávészünetet tartottak.

A farsang egyúttal a nagy evés-ivás időszaka is, amelynek szintén van egy mélyebb, szimbolikus jelentése, a néphit ugyanis úgy tartotta, hogy az asztal bőségével, a természetet is hasonló bőségre, gazdag termésre lehet késztetni.

A Kolping konyhájában a szorgalmas asszonyok, nagymamák 300 farsangi fánkot készítettek, amelyekre lekvár és nutellás krém került töltelékként. Fiser atya is „éppen erre járt” és a kóstoló után megdicsérte a fánkkészítőket.  A fánkok roskadoztak a tálcákon, amit a gyermekek az üdítővel kíváncsian és örömmel fogyasztottak a felnőttekkel együtt és még az időseknek is csomagoltak belőle.

Anna a közös fotókészítés után megköszönte mindenkinek a segítő munkáját, majd Edittel egy nagy tálca fánkkal igyekeztek a régi plébániára, ahol a bérmálkozásra készülő hittanosok fákat ültettek és már nagyon várták az uzsonnát.