2024 OKTÓBERE FELÉ
SECRETARIA GENERALIS SYNODI
A ZSINAT FŐTITKÁRSÁGA
A PÜSPÖKI SZINÓDUS XVI. RENDES KÖZGYŰLÉSE
Az alábbiakban összegyűjtöttük a Zsinat Főtitkárságának Rendkívüli Tanácsa által kidolgozott és jóváhagyott irányvonalakat a Zsinati Közgyűlés második ülésszakáig (2024. október) tartó hónapokban teendő lépésekről, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy folytassuk a Szentatya által 2021. október 9-én megkezdett utat: A zsinati egyházért. Közösség, részvétel, misszió.
A 2021-2024-es zsinat egész folyamata inspirációt jelent az út folytatásához. Azok, akik a meghallgatás és konzultáció szakaszában részt vettek a különböző szintű zsinati találkozókon, és különösen az első ülésszak résztvevői konkrét tapasztalatot szereztek egy olyan egyházról, amely plurális, és amely képes a különbségekkel mint a közösség gazdagságával együtt élni. Ez a tapasztalat egy olyan világhoz intézett prófétai szó, amely nehezen hiszi el, hogy a béke és az egyetértés lehetséges. A Feltámadott hívott és küldött minket, hogy hirdessük az evangéliumot a mai világnak. A zsinati egyházként való növekedés egy konkrét módja annak, hogy válaszoljunk erre a hívásra és erre a küldetésre.
A Közgyűlésen részt vevők tanúságtétele értékes. Beszámolójuk elidegeníthetetlen részét képezi annak az ajándéknak, amelyet kaptunk, és egy olyan élmény gazdagságát közvetíti, amelyet semmilyen szöveg nem tud tömöríteni. Az egymást az Úr által elhívott és elküldött tanítványokként felismerő testvérek zsinati találkozása kegyelem és örömforrás. Ebből a tapasztalatból fakad a vágy, hogy megosszuk ezt az ajándékot, és egyre több embert vonjunk be ebbe a dinamizmusba.
A résztvevők beszámolóin kívül az első ülésszak eredményeit a munka végén jóváhagyott Összefoglaló jelentés gyűjti össze, amely több nyelven elérhető a 2021-2024-es zsinat honlapján (www.synod.va). Ez a dokumentum jelenti az Isten népe útjának hivatkozási pontját a két ülésszak közötti időszakban. A zsinati folyamat különösen az alább bemutatott irányvonalak mentén fog folytatódni; ezek összefonják azt a három szintet, amelyeken eddig egymás után dolgoztunk: az egyes helyi egyházak szintjét, az egyházak csoportosulásainak (nemzeti, regionális és kontinentális) szintjét, valamint az egyház egészének szintjét. Ahogy a Szentatya emlékeztetett, amikor jóváhagyta ezeket a munkasorokat: „a zsinat a szinodalitásról szól, és nem erről vagy arról a témáról A fontos az, hogy hogyan történik a reflexió, azaz egy zsinati módon.”
Ebben az irányban zajlott az eddigi folyamat, és ebben az irányban vagyunk hivatottak továbbfejleszteni az első ülésszak munkáját is, amelynek során a Közgyűlés zsinati módon foglalkozott a nagy jelentőségű kérdésekkel, megállapítva az egyezéseket, jelezve a megoldandó kérdéseket és megfogalmazva javaslatokat. Ezek nagy jelentőségű ügyek, amelyek közül néhányat az egész egyház szintjén és a Római Kúria dikasztériumaival együttműködve kell megvizsgálni. Ezek közé a kérdések közé tartozik például a CIC és a CCEO aktualizálására való tekintettel az előzetes tanulmány (Összefoglaló jelentés, 1. fejezet 1.pont), a felszentelt papok képzéséről szóló Ratio fundamentalis (11. fejezet 11.pont), valamint a felszentelt papok képzéséről szóló Ratio fundamentalis (11. pont)., a Mutuae relationes dokumentum (10. fejezet, g pont); vagy a diakonátusról és különösen a nők diakonátusba való felvételéről szóló teológiai és lelkipásztori kutatás elmélyítése (9. fejezet, n pont) stb. E témák listáját a zsinati közgyűlés gyümölcseként fogják a Szentatyának benyújtani. Az összes kontinensről érkező szakértői csoportokat a Római Kúria illetékes dikasztériumaival együtt és a Zsinat Főtitkársága által koordinálva felkérik, hogy zsinati módon dolgozzanak a Szentatya által megjelölt témákon. E munka előrehaladásáról a 2024 októberében tartandó második ülésszakon jelentést fognak készíteni.
Egy irányadó kérdés a gondolkodás elmélyítésére
A helyi egyházakat és az egyházak csoportosulásait először is arra kérjük, hogy járuljanak hozzá az összefoglaló jelentés azon aspektusainak elmélyítésével, amelyek a zsinat témája szempontjából alapvető fontosságúak. Ezeket a hozzászólásokat a kérdés vezérli:
„HOGYAN lehetünk zsinati egyház a misszióban?”
Ezeknek az új elmélkedéseknek az a célja, hogy meghatározzuk azokat az utakat, amelyeket követhetünk, és azokat az eszközöket, amelyeket a különböző kontextusainkban és körülményeink között alkalmazhatunk annak érdekében, hogy erősítsük minden egyes megkeresztelt személy és minden egyes egyház egyedi hozzájárulását ahhoz az egy küldetéshez, hogy a mai világban hirdessük a feltámadt Urat és az ő evangéliumát. Ez tehát nem egy olyan kérés, amely az egyház struktúráinak hatékonyabbá tételét célzó technikai vagy eljárási fejlesztések tervére korlátozza Önöket, hanem inkább egy felhívás a missziós elkötelezettség konkrét formáiról való elmélkedésre, amelyre meghívást kaptunk, és amely kifejezi az egység és a sokféleség közötti dinamizmust, amely egy zsinati egyház sajátja.
Ebben a tekintetben hasznos lesz újraolvasni az Evangelii gaudium apostoli buzdítás 27. pontját: „Egy „missziós opcióról” álmodom, vagyis egy olyan missziós impulzusról, amely képes mindent átalakítani, hogy az Egyház szokásai, szokásai, időbeosztása, nyelvezete és struktúrái alkalmas módon a mai világ evangelizációjára, ne pedig önfenntartására irányuljanak. A struktúráknak a pasztorális megtérés által megkövetelt megújítása csak ebben a fényben érthető meg: a misszióra való irányultságra való törekvés részeként, hogy a hétköznapi pasztorális tevékenység minden szinten befogadóbbá és nyitottabbá váljon, hogy a pasztorális dolgozókban állandó vágyat ébresszen az útra kelésre, és ily módon pozitív választ váltson ki mindazokból, akiket Jézus a magával való barátságra hív. Ahogyan II. János Pál egyszer az óceániai püspököknek mondta: „Az egyház minden megújulásának a missziót kell célul kitűznie, ha nem akar egyfajta egyházi introvertáltság áldozatává válni””. A horizont, amelyre az irányadó kérdésben meghatározott mélyreható munka irányul, egy olyan reform, amelyet a misszió dinamikája éltet, amelyet Krisztus bízott ránk. Ebben támogat bennünket a lelkipásztori megtérés, amelyre a Lélek, aki az Úr ígérete szerint soha nem hagy minket magunkra, meghív és lehetővé tesz.
Az elmélyülés két szintje
Az irányadó kérdést két szinten kell megválaszolni, mindig az összefoglaló jelentés egészét tekintve.
Az egyes helyi egyházak szintjén: Hogyan tudjuk fokozni Isten népe minden tagjának differenciált társfelelősségét a misszióban? Milyen kapcsolati módok, struktúrák, megkülönböztető és döntéshozatali folyamatok teszik lehetővé a misszióval kapcsolatos társfelelősség felismerését, kialakítását és előmozdítását? Milyen szolgálatokat és részvételi szerveket lehet megújítani vagy bevezetni, hogy jobban kifejezzék ezt a társfelelősséget? Az összefoglaló jelentésen belül konkrétan a 8-12., 16. és 18. fejezetekre lehet hivatkozni.
Az egyházak közötti kapcsolatok szintjén, az egyházak különböző szintű csoportosulásai között és a római püspökkel való kapcsolatok szintjén: Hogyan lehet ezeket a kapcsolatokat kreatívan artikulálni, hogy „dinamikus egyensúlyt találjunk az egyház egészének dimenziója és helyi gyökerei között” (Összefoglaló jelentés 5. fejezet, g) bekezdés)? Itt mindenekelőtt az Összefoglaló jelentés 13., 19. és 20. fejezetére lehet hivatkozni.
Néhány javaslat a munka megszervezésére
Az irányadó kérdésből és a fent említett két szintből kiindulva minden helyi egyházat felkérünk, hogy folytasson további konzultációt, és határozza meg, hogy a rendelkezésre álló idő alatt mi a lehetséges, valamint
a legjobb megközelítés. Az első lépés az lesz, hogy az összefoglaló jelentés vonatkozó fejezeteire reflektálva megválasztjuk, hogy milyen szemszögből közelítsük meg a vezérkérdést. Realisztikusan nem lesz lehetséges az összes következményt megvizsgálni. Ezért minden helyi egyházat arra kérünk, hogy azokra a szempontokra összpontosítson, amelyek lehetővé teszik számára, hogy saját helyzetének, jellegének és tapasztalatának fényében hozzájáruljon, megosztva a jó gyakorlatokat, amelyek a szinodalitás látható és konkrét jeleit jelentik. Az elhatározottak alapján minden egyházmegye vagy egyházközség elküldi e további konzultáció gyümölcseit annak a püspöki konferenciának vagy keleti hierarchikus struktúrának, amelyhez tartozik, az egyes konferenciák vagy keleti hierarchikus struktúrák által hamarosan megjelölt időpontokban és módokon.
Egyértelmű, hogy ez a munka nem arról szól, hogy a zsinati folyamatot a nulláról kell kezdeni, vagy hogy meg kell ismételni az első szakaszban végzett meghallgatás és konzultáció folyamatát. Ebben a szakaszban az egyházmegyei szintű részvételi szerveken és a már létrehozott szinódusi csoporton kívül fontos lesz olyan emberek és csoportok bevonása, akik különböző tapasztalatokat, készségeket, karizmákat, szolgálatokat fejeznek ki Isten népén belül, és akiknek a nézőpontja különösen segít a „hogyan” kérdésének a középpontba állításában: pl. felszentelt papok (különösen plébánosok); más lelkipásztori vezetők (pl. katekéták és az alulról jövő közösségek és keresztény kisközösségek vezetői, különösen egyes régiókban; lelkipásztori hivatalok vezetői); felszentelt férfiak és nők; laikus egyesületek, egyházi mozgalmak és új közösségek vezetői; az egyházzal kapcsolatos intézményekben és szervezetekben (iskolákban, egyetemeken, kórházakban, befogadóközpontokban, kulturális központokban stb.) felelős pozíciókat betöltő személyek; teológusok és kanonikusok stb.
A püspöki konferenciák és a keleti hierarchikus struktúrák a folyamat e részének referenciapontjai, és felkérést kapnak arra, hogy koordinálják az egyházmegyék és egyházmegyék hozzájárulásainak összegyűjtését, meghatározva annak módszereit és ütemezését. Arra is felkérik őket, hogy folytassák a mélyreható tanulmányt ugyanabból a vezérkérdésből kiindulva saját szintjükön és kontinentális szinten, aszerint, ami megfelelőnek és megvalósíthatónak tűnik.
Helyi szinten, valamint az egyházak csoportosulásainak szintjén a hitelesen zsinati mérlegelés lehetősége a teológiai és kánonjogi szakértelem, valamint a humán- és társadalomtudományok hozzájárulását is megköveteli, bevonva e tudományágak szakértőit és a terület tudományos intézményeit.
Az egyházmegyék vagy egyházmegyék hozzászólásainak összegyűjtése után a püspöki konferenciák és a keleti hierarchikus struktúrák, valamint a püspöki konferenciához nem tartozó egyházmegyék feladata egy legfeljebb 8 oldalas összefoglaló elkészítése, amelyet 2024. május 15-ig kell elküldeni a Zsinat Főtitkárságának. Az így összegyűjtött anyag alapján készül el a második ülésszak Instrumentum laborisának tervezete.
A zsinati dinamizmus életben tartása
A zsinati dinamika megőrzése és újjáélesztése, amely az elmúlt két évben Isten egész népét bevonta, ugyanolyan fontos, mint a fentiekben vázolt mélyreható tanulmányozás és konzultáció. Az első ülésszak prioritásként jelölte meg „a zsinati folyamatokba bevont személyek számának bővítését, a részvétel eddig felmerült akadályainak leküzdésével” (Összefoglaló jelentés, 1. k., m. l.), továbbá jelezte a különböző módozatokat és személyi csoportokat, amelyekre figyelmet kell fordítani, beleértve a digitális környezetet is.
E célból a helyi egyházakat is felkérik, hogy nézzék át a teljes összefoglaló jelentést, és gyűjtsék össze azokat a kéréseket, amelyek a leginkább megfelelnek a helyzetüknek. Ennek alapján képesek lesznek a legmegfelelőbb kezdeményezéseket előmozdítani Isten egész népének bevonása érdekében (formatív tevékenységek, teológiai mélytanulmányok, zsinati stílusú ünnepségek, alulról jövő konzultációk, a kisebbségek és a szegénység és a társadalmi marginalitás körülményei között élő csoportok meghallgatása, a vitás kérdések megvitatására szolgáló terek stb.), az első szakasz során már sikeresen alkalmazott módszerek, különösen a Beszélgetés a Lélekben módszerének felhasználásával. A vallási kongregációkat, a megszentelt élet intézményeit, a laikus egyesületeket, az egyházi mozgalmakat és az új közösségeket is felkérjük, hogy ugyanezt tegyék, hozzájárulva azon egyházmegyék és egyházmegyék munkájához, ahol jelen vannak. A cél az, hogy életben tartsuk a meghallgatás és apárbeszéd mindenkivel, különösen azokkal, akik az egyház életének peremén maradnak, amit a zsinati folyamat első szakasza indított el, és amely jelentős gyümölcsöket hozott.
Minden helyi egyház, amelyik ezt kívánja, küldhet a Püspöki Konferenciának vagy annak a keleti hierarchikus struktúrának, amelyhez tartozik, egy rövid (legfeljebb két oldalas) beszámolót az elvégzett munkáról és a megélt tapasztalatokról, megosztva minden olyan jó gyakorlatot, amelyet fontosnak tart a missziós zsinati dinamizmus növekedése szempontjából. A püspöki konferenciák és a keleti hierarchikus struktúrák feladata, hogy ezeket 2024. május 15-ig megküldjék a Főtitkárságnak.
Ezek a hozzászólások nem képezik közvetlenül a Közgyűlés második ülésszakon történő megvitatásának tárgyát, de mindazonáltal a Közgyűlés tagjai számára hozzáférhetővé válnak. Céljuk az, hogy segítsenek összeállítani egy olyan keretet, amelyben a Közgyűlés munkája elhelyezhető. A tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megosztása a találkozás és az együttműködés dinamikáját is aktivizálhatja azon egyházak között, amelyek ugyanazon kérdésekkel való foglalkozásra találják magukat hivatottnak.
A felelősök és feladataik
A Közgyűlés két ülése közötti utazás fő témái minden egyes helyi egyház. Ebben a szakaszban minden egyházmegyei vagy egyházkerületi püspöknek pótolhatatlan szerepe van az ösztönzésben: az ő feladata, hogy saját egyházmegyéjében vagy egyházmegyéjében megnyissa és kísérje ezt a további konzultációt, majd érvényesítse annak eredményeit.
E folyamat lebonyolítása és élénkítése érdekében javasoljuk, hogy kérjék az egyes területek zsinati közgyűlésének tagjainak, valamint az előző szakaszban a különböző szinteken létrehozott zsinati csoportoknak a hozzájárulását.
A püspöki konferenciákat és a keleti hierarchikus struktúrákat arra kérik, hogy közvetlenül vegyenek részt a saját szintjükön folyó mélyreható munkában, és töltsenek be koordináló szerepet a helyi egyházak számára.
Különösen, az irányadó kérdésben jelzett elmélyítő munkával kapcsolatban a püspöki konferenciákat és a keleti hierarchikus struktúrákat kérik fel:
hogy kísérje ezt a folyamatot, és a helyi egyházaknak jelzéseket adjon a konzultáció módszereiről és időzítéséről;
hogy az egyházak csoportosulásainak szintjén is elvégezzék a vezérkérdés mélyreható tanulmányozását, a Konferenciák és a keleti hierarchikus struktúrák által megfelelőnek ítélt módszerek szerint;
a beérkezett vagy elkészített hozzászólásokról összefoglalót készítsen, és azt május 15-ig küldje meg a Zsinat Főtitkárságának.
A zsinati dinamizmus életben tartása iránti elkötelezettség tekintetében a püspöki konferenciákat és a keleti hierarchikus struktúrákat kérik:
továbbra is támogassuk a misszióban zsinati egyházként való növekedést lehetővé tevő kezdeményezéseket, beleértve az egyházak csoportosulásait is;
gyűjtse össze az egyházmegyék és egyházmegyék által készített tanúságtételeket és jó gyakorlatokat, és összefoglaló nélkül küldje el azokat a Zsinat Főtitkárságának, szintén május 15- ig.
Vatikán, 2023. december 11.
