Szeressétek az öregeket

Ezzel a gondolattal indultunk idén nagyböjtben is a szajáni egyedül élő idős embereket meglátogatni. A bérmálkozókkal külön csoportokban mentünk.

A gyerekek adományaiból csomagokat készítettünk, amelyeket szétosztottunk az időseknek. Mindenki nagyon örült a látogatásunknak. Örömmel meséltek a régi időkről, az ifjúságukról, a régi iskoláról és templomról. A gyerekek is sok kérdést tettek fel. Érdekes volt számukra a régi fényképek, történelmi könyvek és Imre bácsi libái. Sok vidám és szomorú történetet is halhattunk.

Az idős bácsik és nénik megállás nélkül meséltek és közben édeséggel, üdítővel kínáltak minket. Igazán szívélyes fogadtatásban volt részünk mindenhol. Sokan örültek, hogy van kivel beszélniük. Elmondták, hogy a magány nagyon nehéz dolog. A betegséget, gyengeséget is elviselik, mint az időskor természetes velejáróját, de egész nap a négy fal között egyedül úgy érzik, mintha börtönben lennének. A megromlott látás miatt már az olvasás is nehézségeket okoz. Sokan sajnálják, hogy nem tudnak eljutni a vasárnapi szentmisékre. Vannak olyanok is, akiknek a családtagjai külföldre költöztek vagy meghaltak és teljesen egyedül maradtak. Ezért is jelentett számukra sokat, hogy a gyermekek időt és figyelmet szenteltek rájuk. Szeretnék, ha máskor is ellátogatnának hozzájuk.

A bérmálkozásra készülő fiatalok is jól érezték magukat az idős emberek társaságában. Kérjük a jó Istent, hogy adjon minden idős embernek egészséget, örömet és hosszú életet. Kívánjuk, hogy senki sem legyen magányos, hanem szerető család viselje gondjukat. Tartsuk meg mindannyian Óbecsey István szavait:

„Símogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.

Szenvedtek Ők már eleget,
A vígasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!”