Püspöki körlevél az egyházilag nem rendezett viszonyban élő házastársakkal kapcsolatban

Egyházmegyénk zsinati folyamatában a Család dokumentum tárgyalása volt soron az elmúlt hetekben. Ebből az alkalomból Dr. Német László SVD püspök körlevelet intézett az egyházmegye híveihez, amelyben foglalkozik a nem rendezett viszonyban élő házastársak szentségekhez járulásáról.

Ugyanakkor a lelkipásztori munkában részt vevő papok személyes levelet kaptak ezzel a témával kapcsolatban, amely konkrét irányelveket fogalmaz meg a lelkipásztorok kötelezettségeiről ezzel a témával kapcsolatban.

A Szentírás első két első fejezete nagyon képletes módon mutatja be a világ teremtését és a teremtett világban az ember megjelenését. A főszerepben Istent látjuk, aki atyai szeretetből indítva teremtett meg mindent, az embernek pedig a teremtés művében külön helyet szentel. Csak neki mondta, hogy te az én képmásomra vagy teremtve, csak az emberbe lehelte belé az életadó lelket, amely képessé teszi az embert arra, hogy élő kapcsolatba léphessen a teremtő Istennel.

Az Isten képmására való teremtés magában foglalja a személyes méltóság ajándékát és az emberbe oltott vágyat, közösségben élni. Nem jó az embernek egyedül lenni, olvassuk a Szentírás Teremtés könyvében. Ezért az Isten férfinak és nőnek teremtette a számára oly kedves embert.

A család intézménye pont ezen az isteni gondolaton nyugszik: nem jó az embernek egyedül lenni. Az első emberpár megjelenése óta minden korban és időben az emberek arra törekedtek és törekednek, hogy családokban éljenek, ahol a közösség lehetőséget teremt a szeretetben történő önátadásra, a növekedésre, az új élet születésére és a fejlődésére.

Az élet továbbadásának az Isten által előrelátott formája és helye a család, amelyben – ha minden terv szerint működik – a szülők, az édesanyák és az édesapák közösen, egy harmonikus életközösségben adják tovább az életet, vigyázzák azt, nevelik a gyermekeket, mint Isten ajándékát és igyekeznek számára megadni mindazt, amit egy békés, boldog élethez szükséges.

A család ugyanakkor a legjobb hely a hit továbbadására is, ezt életünkben sokan nagyon szépen megtapasztaltuk otthonainkban. A hitben való megerősödés, a reményben való tökéletesedés és a szeretetben való kiteljesedés helyei a keresztény családok.

A keresztények számára a család alapja, a férfi és a nő házassága egyben szentség is. Isten kimagaslóan megajándékozza a házastársakat kegyelmével, támogatásával, hogy mindig és minden körülmény között családon belül a szereteté legyen az utolsó szó. Az Egyház ugyanakkor tudatában van annak, hogy az ember természetében benne van a bűnre való hajlam is, minek következtében nagyon gyakran a legmélyebb sebekkel találjuk magukat szemben családjainkban. De Isten Jézus Krisztusban testet öltött szeretete, ilyen helyzetekben sem fordul el senkitől és az Egyház Krisztust követve minden sebzett helyzetben az irgalmas Atya szeretetét közvetíti a családok számára. Ez érvényes minden családra is, minden helyzetre, akár egyházilag szabályos vagy rendezett kapcsolatról beszélünk, de akkor is ha egyházilag nem rendezett kapcsolatról beszélünk. A szentségi házasság a természetes, Isten által minden embernek ajándékozott képességeken nyugszik. Ha egy házaspár ezzel a lehetőséggel élni akar és kapcsolatukat Istennel együtt szentségileg is meg akarják erősíteni, akkor egy ilyen család valóban az élő Isten földi jele és a kegyelem különleges forrása. Az ilyen kapcsolat egyik fontos jellemzője a halálig tartó hűségre való készség és ebben a hűségben való kitartás, melynek alapja Isten irántunk tanúsított örök hűsége.

Tudjuk és látjuk, hogy vannak olyan embertársaink is, akik nem tartják fontosnak a szentségi házasságot, de együtt élnek és társadalmi értelemben családként élnek együtt. Őket arra kérjük, hogy próbálják felfedezni a szentségi házasság nagyságát és szépségét, annak minden örömével és éljenek Isten szeretetének ezen lehetőségével.

Közösségeinkben ugyanakkor találkozhatunk elváltakkal és újra házasodottokkal is. Életútjuk, döntésük mögött sebek vannak, törések és az újrakezdés bátor vállalása. Ha életük nem is felel meg a család keresztény elvárásának, akkor is tudatában vagyunk, hogy „Isten kegyelme az ő életükben is működik, megadva nekik a bátorságot a jó megtételére, az egymással való szeretetteljes törődésre, és hogy szolgálatára legyenek a közösségnek, amelyben élnek és dolgoznak.” (Amoris laetitia 291). Az imádság, a gyerekek vallásos nevelése, a szentmisén való részvétel, a rendszeres ima erőt ad az ő életüknek is.

Ezt az igazságot Ferenc pápa erősítette meg a „Szeretet öröme” kezdetű apostoli buzdításban, amelyet a 2014-es és 2015-ös püspöki szinódusok után adott ki, melyek témája a családok helyzete volt a mai világban. A Szentatya itt felhívja mindenki figyelmét arra, hogy különleges esetekben, szigorú feltételek mellett, az elváltak és újraházasodottak is járulhatnak szentségekhez. Ennek kezdeti feltétele az, hogy a párok már régóta együtt élnek, példás életet élnek, fontos számukra a hit és az egyházi közösség élete. A Szentatya javasolja, hogy az ilyen párok vegyék fel a kapcsolatot helyi plébánosukkal, vagy azzal a lelkésszel, aki jól ismeri őket, és történetüket, mégpedig azzal a céllal, hogy közösen a lelkipásztor és az érintett pár közös helyzetfelmérést végezzenek. Ilyen helyzetekben a lelkipásztorok feladata a lelkek megkülönböztetése, Isten irgalmas gyógyító atyai szeretetének közvetítése. A lelkipásztor és az érintett pár a beszélgetés után és a helyzet értékelésének fényében közösen dönthetnek arról, hogy járulhatnak-e – ha nem is rendszeresen, de időnként – szentgyónáshoz és szentáldozáshoz. (Ezekről pontosan az Amoris laetitia pápai buzdítás ír részletesebben a 293-297 pontokban.) Buzdítani szeretném a kedves híveket, hogy ha érintettek bátran keressék lelkipásztorukat, ha olyanokról tudnak, akik érintettek bátorítsák őket, hogy vegyék fel a kapcsolatot a helyi plébánossal.

Befejezésül Isten bőséges áldását kérem mindannyiunkra, de különösen azokra, akik családban élnek. Szent József és Mária járjanak közbe értünk az Istennél, hogy mind jobban megélhessük a családi közösségben, szeretteink körében az Isteni szeretet kiáradását.

Dr. Német László SVD