Ökumenikus Háló-találkozó a szerémségi Maradékon

okumenhalomaradek8

„Ugye lángolt a szívünk?” (Lk 24,32)

Hogy mit élhettek meg, akik május 25-ei szombatjukat a Hálónak szentelték?

A helyiekkel együtt egymás lelkesedéséből és szívének hol pislákoló, hol fellobbanó lángolásából merítve erősödhettünk magyarságunkban és Istenbe vetett hitünkben, őszinte és személyes beszélgetések, közös imádság és felszabadult éneklés útján, a Tarcal-hegység déli lejtőjén, a szerémségi Maradékon, a szórványok szórványában.

Magyar nyelvű lelkiségi mozgalomként először a Szerémségben!

2019-ben a 22 éves Délvidéki Háló Egyesület, már jóval korábban megfogalmazott terve valósággá vált és átlépte a keletre kanyarodó Duna vonalát. Bánát és Bácska (melyekhez tarozó egyházmegyékben természetes a magyar nyelvű mise) mellett Délvidék fontos, magyarok által lakott régiója a Duna és a Száva között fekvő hajdanán végvári vidék, ahol még mindig 3000 magyar él, akik jelentős része katolikus. Bár többségük magyar ajkú, a vallásgyakorlás nyelve mindenhol a horvát.

A szerémségi magyarokról nem szabad elfelejtkezni sem a politikumnak, sem a magyar nyelvű lelkiségi mozgalmaknak, sőt meggyőződésünk szerint fontos a Hálóba beleszőnünk az ottaniakat, a katolikus és a református testvéreinket egyaránt, Isten szándékait keresve. Ezért szerveztük meg Maradékon – magyar lelkiség szempontjából a Szerémség szívében – az áprilisi ökumenikus ifjúsági találkozó sikerén felbuzdulva, az ökumenikus Háló-találkozót, melyre ezúttal (is) szép számmal érkeztek fiatalok. Az találkozót a református parókia fogadta be, erősítve a felekezetek közötti kereszt(y)ényi összetartozásunkat.

Kik mondtak igent a hívásra?

Akik végül igent mondtak a – mindenki számára nyitott – meghívásra 15 helységből jöttek össze. A közösség több mint a fele először járt Maradékon, és szokás szerint érkeztek az anyaországból is. A találkozóra a parányi Dobradó és a Száva mentén fekvő Nyékinca falvaiból is jöttek. 15 fiatal és – a program során bővülő jelleggel – 35-50 felnőtt vett részt a találkozón. Természetes, hogy a helyi református gyülekezet nyitott tagjai mind jelen voltak.

Programok

A találkozót mindkét felekezet által jól ismert dalok felszabadult éneklésével kezdtük. Halmai Tibor és Schön György (vezetőségi tagok) tartalmas és őszinte személyes Halós tapasztalatokon alapuló bevezetős gondolataikkal megadták a találkozó alaphangját.

Református részről a „házigazda” Halász Dániel (maradéki lelkész) kezdő imádság, majd helyismereti tudás-átadást követően, beszélt letisztultan és átgondoltan, felvázolva az Emmauszi út történetének teológiai vonatkozásait, orientálva a kiscsoport beszélgetéseket a témát érintő személyesen megválaszolható kérdésekkel.

Az intenzív kiscsoport beszélgetések után ebéd következett, melynek lebonyolításában a fiatalok segítettek és mindeközben a SZERETETHÍD önkéntes akcióba is bekapcsolódtak.

A délután folyamán Éli atya (Elias Ohoiledwarin SVD) tartott magával ragadó és lelkesítő előadást, többek között a Krisztussal való találkozás öröméből fakadó ujjongó hitről a református templomban.

Molnár Zoltán színművész „Szeretnék néha visszajönni még” c. előadása a nyugatra távozás, maradás kérdését járta körül megrázóan, versösszeállításban. Egyszerre volt fájdalmas és mégis szép, ahogy – főleg az idősebbek– könnyekig meghatódtak, hiszen mélyen érintve voltak.

A Szerémségben a vallási helyzetet ismerve megrendítő, megerősítő és lélekemelő volt, hogy a református testvérekkel együtt az ő dalaikat is énekelve közösen imádkoztunk és énekeltük a mise végén a magyar himnuszt.

Halmai Tibor, Schön György és Schön Bálint záró gondolatai a megélt örömöket és megszerzett lendületet tudták erősíteni a résztvevőkben. A legnagyobb élmény, hogy ismét otthonra találtunk egymásnál. Katolikusok a reformátusoknál és fordítva, Hálóban a Szerémségben és fordítva.

Búcsúzóul a maradéki és dobrodósi asszonykórus vidám dalolással búcsúztatta a bánáti és bácskai résztvevőket a szentmisét követő állófogadáson.

Zárógondolat és folytatás.

Rengeteg öröm volt a találkozón, apró kis találkozások. Mindezekben, ahogy a tanítványok a kenyértörésben, felismerhettük egymásban a teremtőt a maga teljességében, vagy a végtelen jóságnak és szeretnek egy-egy konkrét kifejeződésében.

A láng hogy el ne lobbanjon, ahhoz átlépve folyót (Dunát) küszöböt (református és katolikus templom) kell egymásnál otthonra találnunk és úgy érzem, ez az, ami a persze végtelen isteni szeretet bennünk leképeződő korlátoltságához mérten ugyan, de megvalósult. Az írás elején megfogalmazódott meggyőződésünk megerősödött, a mi igyekezetünkkel, és a teremtő áldásával.

A rendezvény a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.