Hitoktatók püspökségi szintű találkozója
A Nagybecskereki Egyházmegye hitoktatóinak püspökségi szintű találkozóját hagyományosan augusztus utolsó szombatján tartják.
Az összejövetel közös ráhangolódás az új iskolaévre, amelynek keretében a szervező Püspöki Hivatal ismerteti a tervezett egyházmegyei hittanos programokat, s a hitoktatók számára az irodaigazgató ezen a napon ossza ki a minisztérium által jóváhagyott hitoktatói kinevezéseket.
A találkozó házigazdája Csipak Csaba irodaigazgató volt, aki előadásának fókuszába a hitoktatók és plébánosok közötti együttműködést helyezte.
Minden hitoktató plébániához tartozik, amely az egyházi struktúra legkisebb része a világegyház-egyházmegye-plébánia vonatkozásában. A plébánia a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a keresztény katolikusok élőközössége, amelynek valamennyien részei vagyunk. Esetünkben, amikor a hittantanárok több plébánia területén tanítanak, az iskolai hitoktatás révén aktív részesei vagyunk annak a közösségnek is, ahol tanítunk – hangsúlyozta Csaba atya. Felhívta a figyelmet a hitoktató és a plébános közötti együttműködés fontosságára.
A plébános is és a hitoktató is elsősorban a püspök munkatársa, aki (mármint a püspök) bíró, tanító és pásztor egy személyben. Életállapotuk szempontjából különbözőek, de kéz a kézben kell, hogy vezessék, erősítsék a közösséget. Ez áldozatot és alázatot követel mindkettőtől.
A hitoktató feladata, hogy főpásztorát segítse a tanítói hivatalában, s az egyház tanítását közvetítse. Ehhez folyamatosan képeznie kell magát, s részt kell vállalnia az oktatás mellett a plébánia életében is.
A Nagybecskereki Egyházmegyében az iskolai hitoktatás bevezetésével beengedtük Istent az iskoláinkba, ugyanakkor semmilyen rendelet vagy határozat nem született arról, hogy a plébánia hitoktatás ezzel egyidejűleg megszűnne. Ennek ellenére vannak közösségek, ahol a plébánián is elhanyagolják a katekézist. Szép az, ahol az iskolában és a plébánián is megmaradt a hittan. Ugyanis a plébániai hitoktatás révén tanulnak meg a gyerekek közösségben élni és gondolkodni – mondta az irodaigazgató, aki arra buzdította a jelenlévőket, hogy igyekezzenek a rájuk bízottakkal krisztusian, szeretetettel, folyamatosan újrakezdve viselkedni.
A hitet nem lehet mérni. Ne feledjük, sem a plébános, sem a hitoktató nem törvényhozó. Legyünk megértőek, ne zsaroljuk, hanem neveljük a gyerekeket – hangsúlyozta, s példaként a szalézi atyák nevelési módszereit említette.
Beszélt a hitoktatást érintő tervezett változásokról, új tankönyvek bevezetéséről is. A feladatunk „könnyű”, mert hitünk tartalmi dolgai nem változnak. Azonban hitünk megélésében (erkölcsi kérdések) egyfolytában meg kell újulni és ha kell új utakat és megoldásokat keresni/eszközölni. Fontos, hogy kövessük az aktualitásokat. S fontos, hogy ne csak pedagógiai szinten, hanem teológiailag is képezzük magunkat! Ne feledkezzünk meg róla, hogy a mai fiatalokat tanítjuk, akik nyitottak, érdeklődőek. Adjunk válaszokat a kérdéseikre, mert meg tudjuk azokat válaszolni! Egyházunknak van válasza minden kérdésre!
A találkozó folytatásában Csaba atya a hitoktatók munkájának az aktuális tanévtől történő értékeléséről beszélt. A hitoktatók nem béresek csupán, hanem olyanok mint a jó pásztor. Munkájuk szolgálat, amelynek során gondot viselnek a rájuk bízottakról. Ezért törekedjenek önállóan, de a plébánossal együtt működve megszervezni a közösség életét. A plébános menjen el az iskolába, tartson ott néhány hittanórát; ugyanakkor a hitoktató is vegyen részt aktívan azon plébániaközösségek életében, ahol iskolai hitoktatást folytat.
A hittantanárok megkapták a 2018/19-es tanévre tervezett püspökségi szintű hittanos programok listáját, valamint ötleteket a hittanosokkal való foglalkozásokhoz a plébániaközösségben. A programok közösségtől, hittantanári és plébánosi nyitottságtól függően bővíthetők.
Ugyanakkor valamennyi résztvevő megkapta a Közlemények augusztusi számát, amelyben tételesen feltüntették a kritériumokat a hitoktatók munkájának pontozásával kapcsolatban.
Az összejövetel rendhagyó módon közös borozgatással és ebéddel zárult. Júliusban romániai magyar anyanyelvű hitoktatók látogattak egyházmegyénkbe, többek között a székesegyházba is, abban a reményben, hogy megismerkedhetnek egyházmegyénk hittantanáraival. Valamennyi hitoktatónk számára ajándékot (is) hoztak, s megadták elérhetőségeiket a további kapcsolattartás céljából. A nyári szabadságok miatt kevés bánáti hittantanár tudott részt venni ezen az összejövetelen. Így az ajándékokat a hittantanárok találkozóján kapták kézhez, az ajándék vörös- fehér- és rozéborokat pedig közösen fogyasztották el.
