…csak engedem, hogy szeressen az Isten!

Csoportkép
Csoportkép

Április 8-tól 10-ig három napos Kárpát-medencei lelki gyakorlatra gyűltünk össze a Háló mozgalom bogozói és segítői 65-en, Magyarországról, Erdélyből, Partiumból, Kárpátaljáról és Délvidékről a szabadkai középiskolások diákotthonában. Együttlétünk fő indító oka az volt, hogy közösen megéljük a rohanó hétköznapjainkban annyira hiányzó lelki békét, a mély találkozást önmagunkkal, barátainkkal és Istenünkkel.

A lelki gyakorlat témája „Úton az emmauszi tanítványokkal” volt. Együtt imádkozásunkat és elmélkedéseinket, melyeknek a ferencesek temploma adott méltó helyet, budapesti barátaink a Bayer házaspár, Mari és Robi vezették.

Szombaton délelőtt emmauszi tanítványokként éltük át újra életünknek azon pillanatait, amikor kétségbeesve kerestük az Urat és nem ismertük Őt fel, pedig végig velünk járt a megpróbáltatásaink útján. Délután a Tibériás tó partján álló Úr hívott meg minket a közös lakomára, hogy együtt örvendezzünk, felelevenítve életünk boldog pillanatait, amikor megmutatta nekünk hatalmát és segítő erejét. Az esti szentmise majd a szabadkai Pro Musica Kamarakórus hangversenye még gazdagabbá tette lelki élményünket.

Vasárnap a Szent Teréz székesegyházban a hívő közösséggel együtt vettünk részt a szentmise áldozaton, ahol az evangéliumban újra Jézus a Tibériás tavánál szentírási részletet hallottuk, még tovább folytatva a történetet a Péteri küldetéssel. Mélyen megérintett ez az egybeesés a lelki gyakorlat témájával. Találkozásunkon volt kiscsoportos megbeszélés és közös megosztás is, de alapjában az elcsendesedésé és befelé fordulásé volt a fő szerep. Vezetőink minden foglalkozást egy nagyon ide illő vers idézettel kezdtek, Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem – című versével, amelyet szeretettel ajánlok zárásul minden olvasónak, mert gondjaink megoldására van egy biztos gyógyszer: „ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten”.

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.