…csak engedem, hogy szeressen az Isten!

Április 8-tól 10-ig három napos Kárpát-medencei lelki gyakorlatra gyűltünk össze a Háló mozgalom bogozói és segítői 65-en, Magyarországról, Erdélyből, Partiumból, Kárpátaljáról és Délvidékről a szabadkai középiskolások diákotthonában. Együttlétünk fő indító oka az volt, hogy közösen megéljük a rohanó hétköznapjainkban annyira hiányzó lelki békét, a mély találkozást önmagunkkal, barátainkkal és Istenünkkel.

A lelki gyakorlat témája „Úton az emmauszi tanítványokkal” volt. Együtt imádkozásunkat és elmélkedéseinket, melyeknek a ferencesek temploma adott méltó helyet, budapesti barátaink a Bayer házaspár, Mari és Robi vezették.

Szombaton délelőtt emmauszi tanítványokként éltük át újra életünknek azon pillanatait, amikor kétségbeesve kerestük az Urat és nem ismertük Őt fel, pedig végig velünk járt a megpróbáltatásaink útján. Délután a Tibériás tó partján álló Úr hívott meg minket a közös lakomára, hogy együtt örvendezzünk, felelevenítve életünk boldog pillanatait, amikor megmutatta nekünk hatalmát és segítő erejét. Az esti szentmise majd a szabadkai Pro Musica Kamarakórus hangversenye még gazdagabbá tette lelki élményünket.

Vasárnap a Szent Teréz székesegyházban a hívő közösséggel együtt vettünk részt a szentmise áldozaton, ahol az evangéliumban újra Jézus a Tibériás tavánál szentírási részletet hallottuk, még tovább folytatva a történetet a Péteri küldetéssel. Mélyen megérintett ez az egybeesés a lelki gyakorlat témájával. Találkozásunkon volt kiscsoportos megbeszélés és közös megosztás is, de alapjában az elcsendesedésé és befelé fordulásé volt a fő szerep. Vezetőink minden foglalkozást egy nagyon ide illő vers idézettel kezdtek, Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem – című versével, amelyet szeretettel ajánlok zárásul minden olvasónak, mert gondjaink megoldására van egy biztos gyógyszer: „ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten”.