A Háló lelkigyakorlata Máriapócson

halomariapocs2

A Kárpát-medence megannyi szegletéből indulva, mintegy hetvenöten (ebből 10 délvidéki) engedtük, hogy útjaink keresztezzék egymást és nem is akárhol, hanem a máriapócsi Szűzanya lábánál március 24-26-ig.

Pihenőt tartottunk, lemostuk az út porát a lelkünkről és hallgatóztunk, hogy mit súg nekünk a Jóisten. Rég nem látott és új hálós társainkkal találkoztunk és beszélgettünk, egymást meghallgatva és osztozva egymás terheiben. Már az elején feltettük magunknak a kérdést, mint a történetben, hogy a mi sátrainkat tartó arany sátorszögek hova vannak verve a földbe vagy a szívünkbe, le tudunk-e róluk mondani vagy sem?

A keresztút állomásait rendhagyó módon elmélkedtük át, be voltak vonva az érzékszerveink és nem győztük csodálni a sok személyre szabott üzenetet, tanítást, amit kaptunk a csendben és a közös megosztások során. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén nem csak a kegytemplom telt meg fénnyel, hanem a lelkünk is Orosz István atya gondolatai nyomán, amit a mise prédikációjában Máriáról mondott. Weöres Sándor: A teljesség felé kötetének gondolatát kiemelve: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” Mária közvetítő szerepére hívta fel a figyelmet.

Szocska Antal Ábel bazilita szerzetes, a Nyíregyházi Egyházmegye apostoli adminisztrátora saját hivatásának alakulását osztotta meg velünk. Rá nagy hatással volt Sziluán atya orosz származású áthoszi szerzetes, a XX. századi ortodox keresztény spiritualitás kivételes alakja. Ezen a hétvégén Konrád Katinak és Tóth Attila atyának köszönjük, hogy kísértek minket a közös úton és az Orosz házaspárnak a mindenre kiterjedő vendégszeretetét. Útravalónak ki-ki saját felismert hivatását vihette magával. A közösség és a találkozás jó ízét megízlelve, lelkileg felfrissülve folytathatjuk utainkat. A Jóisten meghallgatta az imánkat:

„A te utaidat, Uram, mutasd meg nekem és ösvényeidre taníts meg engem” /Zsolt 24/. Hála neki érte.