A Háló kibővített vezetőségi találkozója az új budapesti közösségi központban

vezetosegitalalkozo6

Idén, február első hétvégéjén volt a Háló szokásos év eleji kibővített vezetőségi találkozója. Ide meghívást kaptak a régióvezetők, alkalmazottak, munkacsoport vezetők, korábban parlamenterek, és még néhány ember a régiókból, például fiatalok, vagy 1-1 fontosabb város felelőse (végül is 30-an jöttünk el, ebből 3-an Délvidékről, 8-an a Partiumból, 7-en Erdélyből, 2-en felvidékről és a többiek pedig Magyarországról).

Nagy ennek a jelentősége, mert itt alapozhatjuk meg az év közbeni munkát. Itt van idő olyan témákról beszélgetni, amire nincs idő sem a táborban, sem egyéb más alkalmakon. Ez lehetőséget nyújt arra is, hogy az utánpótlás beleszippantson a munkamódszerekbe, hogy majd alkalmassá váljanak a staféta átvételére. És persze semmi mással nem pótolható ennek a körnek a személyes találkozási lehetősége.

De azért voltak témáink, például beszélgettünk arról a 3 szóról, ami a Háló neve mellé került. Amelyek a Találkozás, kapcsolat és közösség. Erről is találhattok egy cikket a Hírlevélben www.halo.hu. Abban ez a téma részletesebben benne volt, van és lesz az előző, a mostani és a következő Hírlevelekben.

Aztán régóta van egyfajta hiányérzetünk azzal kapcsolatosan, hogy nincsenek egy csokorba összegyűjtve a céljaink. Emiatt elkezdtünk gondolkodni egy küldetésnyilatkozaton, amelynek első verzióját néztük át. Fontosnak éreztük, hogy akik a Hálóhoz tartoznak, azok számára legyen egy közös szókincs, tudjunk másoknak ugyanarról hasonlóan beszélni, és az, hogy aki közénk tartozik, annak ez egy közös kincse legyen, hogy mindenki a sajátjának érezhesse. Abban a pillanatban, ahogy kiadható formában lesz, megjelenik majd a honlapon és nektek is kiküldjük, hogy mindenkinek, aki akar, legyen lehetősége véleményt mondani róla. Javasoljuk ennél is, hogy majd folytassatok erről is beszélgetéseket, mert így lesznek a dolgok a sajátjainkká.

Beszélgettünk még 1-1.5 évre előre a Kárpát-medencei programokról, hiszen az elmúlt 1 évben nagy előnyeit láttuk annak, ha ezeket jó időben előre rögzítettük, amelyekhez lehet a mindenkinek igazodnia. Itt megemlítem, hogy többször került szóba a tavaly őszi találkozó Pannonhalmán, és hogy milyen áldásos eredményei voltak, mennyi új lehetőséget jelentett. Emiatt úgy gondoljuk, hogy az évi egyszeri nagy nyílt találkozónak vissza kell kerülnie a Háló éves programjába!

A fiatalokkal kapcsolatosan elhangzott, hogy egyrészt örülünk az utóbbi időben tapasztalható újabb lelkesedésüknek, amit egyébként a jelenlévő fiataloknál is megtapasztalhattunk, és igazán nagy inspirációt jelentett idősebb testvéreiknek, másrészről örülnénk, ha évente 2 Kárpát-medencei találkozót tudnának szervezni, egyet az ifik vezetőinek, amolyan csapatépítési jelleggel, továbbá 1 nyílt találkozót, amire minden fiatalt meghívhatnának. Ezeket a vezetőség minden szempontból támogatja.

Fontosnak érezzük, igen régóta, hogy javítsuk egymás felé a tájékoztatást. Ez egy ekkora civil szervezetnél, ahol önkéntesek dolgoznak alapvetően együtt, és ahol ekkora területen működünk, bizony nagyon nehéz dolog. De miért nem működik ez nálunk mindig, miért is fontos ez? Erről játszottunk egyet, amellyel át is lehetett élni, hogy mit érez az, aki úgy éli meg, hogy nem tájékoztatják rendesen. Beszélgettünk róla, kiértékeltük. Remélem, hogy a jelenlévőket hozzásegítette ennek megértéséhez, hiszen kézzelfoghatóvá tette az élményszerűségével.

Természetesen nem maradtak el a régiókról való beszélgetések sem, ahol most külön kiemelem Kárpátalját. Sajnos most onnan senki sem tudott jönni. Bár közbe jöttek betegségek, munkák, de ez mégis jelez valamit az ottani szervezetünk gyengélkedéséből. Csak reménykedhetünk benne, hogy egy vagy több látogatás összejön idén hozzájuk, és hogy sokan eljutnak közülük a táborba és a nagy nyílt őszi találkozónkra is.

Fontos megemlítenem, hogy felelevenítettük azt az ősi szokásunkat, miszerint is családoknál aludtak a nem Budapestről érkezettek. Ennek amellett, hogy még további személyes beszélgetésekre adott lehetőséget, előnye volt az is, hogy azokat a Budapesten élő barátainkat, akik egyébként esetleg ritkán vannak közöttünk, őket is megkérhettük egy kis szívességre, ami lehetőséget adott, hogy hozzánk egy szállal erősebben kötődjenek.

Remélem, hogy ez a találkozó is hozzájárult a Háló idei és esetleg hosszabb távú sikereihez, fejlődéséhez!

Szeretettel
Szeibert András, a Háló vezetőségének tagja