Minden helynek üzenete van – Bánáti zarándokok Lourdesban

lourdes20091

Húsvét nyolcadában Kalapiš Stojan SDB atya vezetésével Lourdban járt egy autóbusznyi muzslyai, nagybecskereki, erzsébetlaki, törökbecsei, szentmihályi, begafői (Klek), ürményházi, eleméri, tordai, magyarcsernyei, temerini zarándok, akik egyhetes útjuk során ellátogattak Páduába, Torinóba és Avignonba is.

Lourdesi tartózkodásunk nagyon bensőséges volt. Legelőször a Barlanghoz mentünk, üdvözölni a Szűzanyát. Láttuk a helyet, ahol Bernadett kapart a földbe, és ahol a forrás fakadt. Elmentünk a kőszikla mellett, melyből víz csepegett, s kézzel végigsimítottuk. Tenyerünk vizes lett, annak dacára, hogy előttünk is, utánunk is törölgették tízen, százan, ezren. Azt mondják, ezek a Szűzanya könnycseppjei

– mondta Zanai Mária, akinek több évtizedes álma valósult meg a zarándoklattal.

Legemlékezetesebb élményem az esti gyertyás körmenet a nagy téren, ahol több ezer ember felvonult. Távolról lassú lávafolyamnak tűnhetett az éj sötétjébe burkolózó tér, s az azt megvilágító gyertyák. Az a rengeteg nép meg énekelt, s mindenki a saját anyanyelvén! Népek, nemzetek, betegek és egészségesek, idősek és fiatalok a maguk sokszínűségében, egyediségében és mégis egységben voltak jelen

– említette a háromgyermekes Kovács Borbély Valéria.

A képzeletemben egy szerény kis barlangocska élt, ezzel szemben egy viszonylag hatalmas, kiépített barlanggal szembesültem. A templom udvarában azonban mintha megállt volna az idő. Csend és nyugalom uralta a helyet, az emberek a Szűzanya elé tették kéréseiket. Egyénileg. Csoportosan. Áhítattal. Teljes fokú ráhagyatkozással. Végtelen hittel

– mesélte a legfiatalabb zarándok, Svarc Vilmos.

Természetesen, utazásunk koronája Lourdes volt, de minden helynek, amelyben megálltunk, üzenete van: egy-egy szentről kaptunk információt, tudtunk meg többet hozzá kapcsolódóan. Páduában Szent Antal templomában olasz nyelvű szentmisén vettünk részt. Imádkozhattunk az egyik legnépszerűbb szent sírjánál, megláthattuk ereklyéjét a nyelvét. Elragadó, gyönyörű város, tele szobrokkal. Torinó mellett szállásunk, a Colle Don Bosco zarándokközpontban volt, s az egész a szalézi rend alapítójáról, Bosco Szent Jánosról szólt, aki itt született, és nevelkedett tizenhat éves koráig. Láttuk az Azúr tengert is, igaz, csak az autóbuszból, de jártunk olyan városokban is, mint Nizza, Cannes, San Remo. Hazafelé betértünk Avignonba, a pápák valamikori városába is. A templom nagyon régi és gyönyörű volt. Hazatértünkben láthattuk a torinói lepel röntgenképét is.

Képek:  Svarc Vilmos és Mezei Attila