A Nagybecskereki Egyházmegye papjainak rekollekciója

A Nagybecskereki Egyházmegye papjai 2026. június 24-én rekollekcióra gyűltek össze a nagybecskereki Püspökségen. Előadást tartott dr. Baán Izsák OSB atya, a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor konventuális perjele „A zsolozsma és a személyes imádság – hűség a kicsiben” címmel.

A találkozó a napközi imaóra elimádkozásával kezdődött. Ezt követően a msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyespüspök köszöntötte a jelenlévőket, bemutatta az előadót, és megköszönte neki, hogy elfogadta a meghívást, valamint hogy a megadott témában előadást tartson a papság számára. Egyúttal felidézte azt az időszakot, amikor együtt vettek részt a római Casa Balthasar képzési programján, valamint közös calabriai apostoli zarándoklatukat:

„Nagy öröm számomra, hogy ma körünkben köszönthetem dr. Baán Izsák OSB atyát. 1978-ban született Komlón. 2001-ben lépett be a bakonybéli bencés Szent Mauríciusz Monostor közösségébe, 2012-ben pedig pappá szentelték. 2026-ban a bakonybéli monostor első konventuális perjelévé választották, miután éveken át kinevezett perjelként vezette a közösséget.

Teológiai tanulmányait a római Szent Anzelm Pápai Egyetemen végezte, ahol 2010-ben doktorált. Kutatási területe a korai keresztény szerzetesség és a monasztikus lelkiség. Tanárként és tudományos munkatársként tevékenykedik a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.
Lelkipásztori és tudományos munkájában kiemelt helyet foglal el az imádság, a közösségi élet, a szemlélődő lelkiség és a bencés hagyomány korszerű közvetítése. Széles körű műveltsége, szerzetesi tapasztalata és mély lelki érzékenysége révén sokak számára jelent inspirációt és útmutatást a keresztény életben.

Személyes öröm számomra, hogy 1997 és 1999 között együtt nevelkedtünk Rómában, a Casa Balthasar intézetben, ahol közösen készültünk hivatásunk szolgálatára. Különösen emlékezetes maradt számomra az a zarándoklat, amelyet 1998 júliusában együtt végeztünk Calabriában. Ez az apostoli zarándoklat maradandó lelki tapasztalatokkal gazdagított bennünket, és egyúttal tovább erősítette testvéri barátságunkat.

Szeretettel és hálával köszöntöm Izsák atyát, és köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat.”

Eőadásának bevezetőjében Izsák atya az Isten melletti elköteleződésről beszélt, amelyben a zsolozsma objektivitása és rituális jellege révén fontos támaszt jelent. Ezek stabilitást adnak, egyrészt a helyhez kötöttség, másrészt a világ számtalan kínálatával szembeni felelős önkorlátozás által, ami a bencés lelkiség egyik jellegzetes vonása. Ezt követően ismertette a zsolozsma történetét, különös tekintettel a szerzetesi hagyományra, de kitérve annak a világi papság körében való fejlődésére is. Több egyházatya példáján keresztül rámutatott a zsolozsma kettős irányultságára: egyrészt arra, amely Isten igéjéből indul ki és eljut az imádkozó szívéhez, másrészt arra, amely vágyként az imádkozó szívéből fakad, önmagából kilépve találkozik Isten igéjével, amelyben felfedezi a Szentlélek cselekvő erejét. Előadását Izsák atya Szent Benedek szavaival zárta, aki szerint a zsolozsma „Isten műve”, amely által Isten működik az imádkozóban, és az imádkozón keresztül cselekszik és dicsőül meg a világban.

A rekollekció második részében, rövid szünet után, a papok a Nepomuki Szent János székesegyházba vonultak, ahol Halmai János káplán kihelyezte az Oltáriszentséget. A közös csendes szentségimádást követően a találkozó közös ebéddel zárult.

Fotó: Lufi Denisz