Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

János evangélista ma arról beszél, hogy Jézus egy szombati napon meggyógyított egy vakon született embert. Ahelyett, hogy örültek volna az ember gyógyulásának, és ebben felismerték volna Isten művét, a farizeusok – saját előírásaik formalizmusába zárva – inkább bűnbakot keresnek.

Megvádolják Jézust és azt az embert is, aki visszanyerte látását. Jézus ezért mondja: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.”

Jézus senkitől sem akarja elvenni a látást, hanem mi emberek nem akarunk látóvá válni, amikor gőgünkben nem vesszük észre saját gyengeségeinket, hibáinkat és bűneinket, amikor nem ismerjük el, hogy nekünk is gyógyulásra van szükségünk.

Engedjük, hogy Jézus közeledjen hozzánk és megajándékozzon bennünket az igazi látással, hogy Isten világosságában helyesen láthassuk felebarátainkat, önmagunkat és ezt a világot.