Szent József, a sokoldalú csendes szent

sztjozsefev3

Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel… Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek – vallotta Szent VI. Pál pápa.  Ferenc pápa, aki 2020. december 8-án meghirdette a Szent József-évet, a következőképpen fogalmazott: Szent József megérdemli hálánkat és tiszteletünket azért, amiért és ahogyan megőrizte számunkra a Szent Szüzet és Fiát, Jézust. József jellegzetessége, hogy nevelő, őrző. Ez az ő nagy küldetése.

Szent József ünnepéhez közeledve mons. Gyuris László atyával, a Nagybecskereki Egyházmegye pasztorális helynökével beszélgettünk a sokoldalú, csendes szentről, mindennapjainkba átültethető példájáról.

József, Mária jegyese, Jézus nevelőapja foglalkozását tekintve ács volt – kétkezi munkás – ezért is a munkások védőszentje. Emellett az ácsok, a favágók, az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek és a jó halál, valamint a katolikus egyház patrónusa is. Sokoldalú, csendes szent, akiről úgy tűnik, mi hívek méltánytalanul keveset tudunk, s akivel méltánytalanul keveset foglalkozunk.

Igen, „sokoldalú és csendes szent ” ő, ahogyan a kérdésben is elhangzott. Már ez is nagyon sokat mond róla! Tudjuk, a csend felerősíti a szót. Gondoljunk csak Jézus válaszára a farizeusoknak, amikor meg akarták kövezni a házasságtörő asszonyt. A csend, ami megelőzte Jézus válaszát, döbbenetesen hatott a választ várókra. Egy koncert sem kezdődik előzetes elcsendesedés nélkül. Sok sportoló mielőtt nekiindulna a versenyszámának, mély csöndben koncentrál… Így Szent József csendje még jobban kiemeli az ő személyiségét, mert csak cselekedeteivel beszél. Régebben is, de ma még inkább ez az a tanítási mód, amit az emberek legszívesebben és ellenkezés nélkül elfogadnak.

Az is igaz, hogy kevés „adatunk” van róla, de amit a Szentírásból tudunk, bőségesen elég, hogy nagyon tiszteljük őt. Csak… – ahogyan már a kérdésben is elhangzott, keveset foglalkozunk vele. Ő az a szent, aki még „felfedezésre vár” az Egyházban. Főleg a pápák beszélnek róla eleget és mélyen, ahogyan e cikk bevezetőjében is olvashattuk. Reméljük, amikor a férfiak újból tömegesebben megtalálják helyüket az Egyházban, ez változni fog és Szent József megkapja méltó helyét, tiszteletét, példakép-értékét.

József életével a Szentírásban két helyen találkozunk – Máté és Lukács evangéliumában – mint Jézus példás nevelőapjával, aki mellett élt és dolgozott harminc éves koráig. Milyen példát mutathatott az egyszerű ács a Megváltó számára az akkori korban? S milyen apa-fia példát mutathatnak a ma emberének?

Számomra mindig sokatmondó, ha egy fiú – teljesen szabadon – az apja foglalkozását választja. Ez azt jelenti, hogy apját egy megvalósult személynek élte meg, aki foglalkozását hitelesen végezte. Biztosan valami ilyesmi történt a názáreti családban is. Jézus már gyermekkorától ilyennek élte meg Szent Józsefet: egy hiteles embernek, aki szeretettel, becsülettel, érzékkel, tisztelettel viszonyult munkájához. Ez valahogy meglátszik egy ember munkához való hozzáállásán.  Így a felnövekvő Jézusnak Szent József e téren példakép, „ideál” volt. Ezért felnőttként is társult nevelőapjához a foglalkozás terén, míg el nem jött az idő, hogy elvégezze életének további és fő küldetését. De biztosan volt még egy lényeges dolog Szent József és a kis-, illetve fiatal Jézus viszonyában: Szent József biztosan időt is szentelt nevelőfiára, Jézusra. Ezt tudjuk tapasztalatból is: ha időt, figyelmet szánunk egy gyermeknek, akkor legvalószínűbb, hogy azt a munkát a gyermek is megszereti. Nem magáért a munkáért, hanem a személy iránti vonzalom miatt, aki időt, figyelmet, dicséretet, szeretetet adott neki. De ha nem is választja azt a foglalkozást, kitörölhetetlen minőségi kapcsolat születik apa és fia közt. Ez is biztosan megvolt Szent József és Jézus között.

Ezt a két vonást tudja átadni a názáreti család „férfi ága” a ma emberének: a mai édesapák is éljenek hiteles életet és mindenképpen legyen idejük fiaik számára. Semmi, de semmi nem tudja úgy megerősíteni a kapcsolatot apa és fia közt, mint a közösen eltöltött és kitöltött idő.  Úgy emlékszem, Garry Chapmann, híres pszichológus és író említi az egyik könyvében – aki éppen az említett dolgokat tette fiaival (fiával) – hogy (egyik) fia őt, az édesapát, hívta meg „komának”, illetve tanúnak, amikor házasodott, mert olyan férj és édesapa akart lenni, mint ő. (Amerikában ez is normális dolognak számít!)

Ferenc pápa péteri szolgálatának egyéves ünnepén katekézise középpontjába Józsefet, a nevelőt helyezte. Akkor a Szentatya hangsúlyozta, hogy Józsefre úgy tekintünk, mint a nevelő példaképére, aki óvja és elkíséri Jézust növekedésében, bölcsességben, korban és kegyelemben. Küldetését teljesítette, amellyel „magasra helyezte a lécet” férfitársai számára.

És ez nagyon jó így – „a léc álljon magasan”, mert nagyon szüksége van erre a mai társadalomnak, nem beszélve arról, hogy a mai társadalmat „apanélkülinek” is nevezik, hiszen a nyugati világban a házasságok jó fele felbomlik, így a gyermeket/gyermekeket leginkább az édesanyának ítélik oda. Ilyen összetett helyzetben még nehezebb egy apának helytállni, pedig tudjuk, hogy egy gyermek lelki, pszichikai fejlődéséhez mind a két szülő szükséges. A helyzethez az is hozzátartozik, hogy ott, ahol a házasság rendben van, sokszor időhiányban szenvednek a szülők…

De ez a helyzet, ezzel kell a lehető legjobban megbirkózni. S ha most Szent Józsefre tekintünk, az ő akkori helyzete sem volt ideális: lakóhelyüktől nagyon messze született Jézus; alig néhány hét múlva menekülni kellett onnét és „migránsként” éltek öt-hat évet Egyiptomban.  Amikor ott már jól ment nekik (Egyiptom a zsidók számára az volt, mint manapság nekünk Nyugat, sokkal gazdagabban éltek ott…), ismét visszajöttek Názáretbe, és ott újból vissza kellett szereznie a kuncsaftokat a názáreti ácsnak, hogy kenyér jusson az asztalra minden nap… Az ő helyzete sem volt ideális, s ezért nem a külső körülmények a döntők, hanem a hozzáállás!

Ha egy édesapa tudatában van, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”, tehát, egy édesapának a közhiedelemmel ellentétben nem csak a kenyeret kell megteremtenie, hanem nevelnie is kell – az édesanyával összhangban –akkor helyén vagyunk és ő is járhat Szent József nyomdokában: jó édesapa, jó nevelő és példakép tud lenni.

Tudjuk, az ideális család megtestesítője a Szent Család. Eddigi beszélgetésünkben József a munkás, a nevelő és az apa szerepét taglaltuk. Ugyanakkor férj is volt, a Megváltó anyjának, Máriának a társa. Milyen példát mutat ő a házasságra készülő vagy már házasságban élő férfiaknak?

sztjozsefev1

Nekem annyira sokat mondó az ő töprengése, amikor megtudja, hogy Mária gyermeket vár, de ő még nem tudja, hogy Mária a Messiást hordozza szíve alatt. Ezért csöndben el akarja bocsátani. Igen, zavarban van, töpreng, az eddigi kapcsolatuk szépsége nem engedi, hogy faggassa, most mi történt? Még mindig nagyon szereti, tiszteli, védi és az akkori legenyhébb változatot akarja választani: csöndben elbocsátani.

De gondoljunk bele, milyen tisztán, mélyen, nem színlelt szeretettel tudott Mária szemében nézni azután, hogy megtudta az angyaltól a teljes igazságot! Micsoda gyönyörű jellemről tett itt tanúságot: nem háborodik fel, nem teszi közhírré, nem vádolja, nem gyanúsítja, csak „töpreng” és csendben akar elintézni mindent, mert szeret és tisztel!

Ezt mondanám a házasságra készülőknek Szent József példájából: nagyon szeressék és tiszteljék azt a nőt, akinek udvarolnak (igaz, ezt a szót manapság már alig használják), illetve, akivel együtt járnak, hogy ha házasságot kötnek, legyen már egy jó alap. Ha pedig valami miatt mégis megszakad a kapcsolat a házasság előtt, akkor is tisztán tudja „átadni-odaajándékozni” másnak, nem összetörve testét, lelkét.  Egy házasságban élő férfi pedig szintén úgy éljen feleségével teljes egység-kapcsolatot, együtt viselve a gondot és örömet, hogy róla is el lehessen valami hasonlót mondani, mint Mária mondta a tizenkét éves Jézusnak: „Atyád és én szomorúan kerestünk”, vagyis a férj teljesen osztozzék, váljon eggyé felesége életével, gondjával, örömével – így szentcsaládi életük lesz ilyenkor.

A hagyomány úgy tartja, hogy József a legnagyobb ajándékot kapta: ahogy életében, úgy halálakor is jelen voltak Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az ő anyja. Hogyan készüljünk Szent József lelkületével a halálra?

Mivel Jézus már elmondta az utolsó ítélet kérdéseit a Máté evangélium 25. fejezetében, miszerint éhes voltam, adtatok-e ennem, szomjas voltam, adtatok-e innom, beteg voltam, meglátogattatok-e…, így minden kereszténynek „könnyű” felkészülni a halálra, illetve a legszebb találkozásra. Mert ez nem más, mint konkrétan szeretni mindenkit, főleg a rászorulókat, bármilyen rászorulóról is van szó.  S ezt minden korban tehetjük, tennünk kell, mert „nem tudjátok sem a napot, sem az órát”.

De valahogy mégis az időskort szoktuk általában a „nagy találkozás”, a hálára való előkészület idejének tartani. Találóan mondta valaki: a nyugdíjaskor a „noviciátusi idő az örökkévalóságra” (noviciátus – előkészületi idő egy szerzetesjelöltnek, hogy felvételt nyerjen egy szerzetesi rendbe). Ennél találóbban nem is lehene ezt megfogalmazni.  Mit kell tenni öregkorban, hogy Szent József lelkületével készüljünk a nagy pillanatra? Ebben a korban is ugyanazt (ha egészsége engedi), amit Jézus mondott Máté evangéliumában, illetve Szent János evangélista szavaival, amit öregkorában mondott: szeressetek, szeressetek, szeressetek!  Vagy amit Szávió Szent Domonkos mondott, amikor játék közben megkérdezte a lelki vezetője: „Ha most kellene meghalnod, mit tennél?” „Játszanék tovább” – volt a válasz. Vagyis: tenném Isten akaratát a jelen pillanatban. Így időskorban is ezt teszi az ember: szeret, elfogadja a magányt, a gyengeséget, a szenvedést, akár testit, akár lelkit, mint Isten akaratát, megengedését – mert Szent József is azért szent, mert kész volt mindig tenni azt, amit Isten akart, ezért is maradt meg Mária és Jézus mellett.

Holnap – március 10-én – kezdődik a Szent József kilenced, amely Jézus nevelőapjára irányítja figyelmünket. A népi ájtatosságok sorában – ha szabad kicsit bulvárosan fogalmazni – mennyire népszerű egyházmegyénk területén Szent József és a neki szentelt kilenced?

Annyit tudok, hogy több plébánián tartják a Szent József kilencedet, amit a tavaly elhunyt Király Tibor atyának is köszönhetünk, aki több évvel ezelőtt nagy példányszámban kiadta a „Szent József kilenced” kis imafüzetet, és lelkesen terjesztette is. Így sokan, akik nem is tudtak róla, megismerhették ezt a fajta ájtatosságot. Személy szerint minden plébániának, minden hívőközösségnek ajánlom, hogy tartsák meg az idén, s utána is rendszeresen, a Szent József kilencedet. Teszem ezt azért is, mert Ferenc pápa gyönyörű levele, a Patris corde (Atyai szívvel) – amit 2020. december 8-án tett közzé a Szent József-év meghirdetésekor – olyan mélyen és gyönyörűen ismerteti Szent József lelki nagyságát.

Olyan szép, amit az említett levélnél lábjegyzetben megírt a pápa: Több mint negyven év óta a zsolozsma reggeli dicsérete után mindennap elmondok egy imát Szent Józsefhez, amely egy 19. századi francia imakönyvből való. Ezt az imakönyvet Jézus és Mária Szerzetesnőinek Kongregációja adta ki. Az ima áhítatot, bizalmat fejez ki Szent József iránt, de egyfajta kihívás elé is állítja őt: „Dicsőséges Atyám, Szent József, neked hatalmad van arra, hogy lehetségessé tedd a lehetetlen dolgokat, segíts meg ebben a gondterhelt, nehéz időszakban! Vedd oltalmadba ezeket a súlyos és nehéz helyzeteket, melyeket rád bízok, hogy megfelelő megoldást találjanak! Drága Atyám, minden bizalmam benned van! Senki se mondhassa, hogy hiába fohászkodtam hozzád, és mivel te mindent elérhetsz Jézusnál és Máriánál, mutasd meg nekem, hogy oly nagy a te jóságod, amekkora a hatalmad! Ámen.”

sztjozsefev2

Jelen helyzetben, amikor a koronavírus-járvány miatt, egészségünk megőrzése érdekében nem csak hétköznapjaink, de pasztorális életünk is korlátok között zajlik, milyen üzenete van a Szent József kilencednek? Mire tanít bennünket Szent József?

A Szent József kilenced alatt végig elmélkedhetjük életének legfontosabb eseményeit és erényeit. Már az első napon, egy kis történetből IX. Pius pápával kapcsolatban megérthetjük, milyen kedves Szent József az Égieknek.

Továbbá, a mai világhelyzethez is ad útmutatást ez a nagy szent. Mindannyian szemtanúi és szenvedő alanyai vagyunk a mai koronavírus-időszaknak. Sok ember viselkedéséből, szavaiból kiérezzük, hogy még az életüket is féltik az esetleges koronavírus megbetegedéskor. S van is benne némi igazság.

Szent József életében is volt két-három olyan eset, ahol valamiképpen „élet-halál” helyzet volt, ahogyan a mostani járványt is sokan így élik meg. S mit tett Szent József ezekben a helyzetekben? Isten akaratát! Amikor Betlehem békés napjaiban váratlanul megjelent neki álmában az angyal és felszólította, hogy meneküljön a kis Jézussal és Szűz Máriával Egyiptomba, akkor rögtön megtette azt. Sikerült kikerülniük Heródes király gyilkos katonáit és elkezdődött egy „menekült élet” külföldön… Idegen nyelv, munkakeresés… Körülbelül hat évig tartott ez a menekült élet. Igaz, nem járvány volt, de teljesen váratlan és bizonytalansággal teli új életkörülmény szakadt rájuk – mint most ránk is. A másik eset, amikor a 12 éves Jézust elvesztették. Egy napi járást már megtettek hazafelé (ez kb. 30-40 km gyaloglás), amikor észrevették, hogy Jézus ottmaradhatott Jeruzsálemben… Micsoda döbbenet, aggódás foghatta el a Szent Józsefet és Szűz Máriát! Megtalálják-e egyáltalán abban a több tízezres (néha százezernél is nagyobb) zarándoktömegben, amely Jeruzsálemből minden irányban indult hazafelé? De rögtön elindultak keresésére – ez volt Isten akarata. Háromnapi fáradalmas és valószínű izgatott ide-oda futkározás után végre megtalálták a templomban. Egy gyermekért aggódni – méghozzá milyen Gyermekért (!), hiszen az Isten bízta rájuk – fájdalmasabb, mint ha önmagunk kerültünk volna bajba. S most is hányan aggódnak családjuk egy-egy tagjáért, aki a lélegeztetőgépre van kapcsolva?

Szent József magatartása adjon nekünk is példát, hogyan éljük meg ezt az egyedülálló időszakot az emberiség történelmében – úgy, mint ő: Tegyük Isten akaratát! S mi Isten akarata ebben a rendkívüli időben? Hogy szeretetünket mások iránt és önmagunk iránt úgy éljük meg, hogy betartjuk az egészségügyi óvintézkedés előírásait, mind állami, mind egyházi részről. Azután különleges figyelemmel legyünk mások iránt, akik magányosak vagy idősek, betegek és szükségük van segítségre – természetesen itt is be kell tartani az előírásokat, de még akkor is marad bőven „mozgási terünk”, hogy segítsünk. Nagyon fontos, hogy naponta imádkozzunk a betegekért és ápolóikért. Továbbá, ha megkaptuk már az oltást, vagy nemrégiben gyógyultunk fel a koronavírus betegségből és nem vagyunk már fertőzőek, akkor nyugodtan menjünk el a szentmisére is, hogy Jézussal az Igében, a Szentáldozásban és embertársainkban találkozhassunk. Én decemberben voltam koronavírus beteg, s most, jó két hónapra rá (nem rögtön!) mély hála tölt el Isten iránt, hogy megengedte ezt a betegséget, mert betegségem alatt és után rádöbbentem, több élet- és örökélet fontosságú dologra. Most már csak hála van bennem!

Már a Szent Család életéből is látunk hasonló példákat, életeseményeket. Szent Józseféknek Egyiptomba kellett menekülniük, amire azért volt szükség, hogy Jézussal is az történjék, mint a választott néppel: Egyiptomból jött a mai Ígéret Földjére. Az eddigi történelem millió és millió menekültje érezheti, hogy Jézus, az Isten Fia is átélte a menekültek sorsát, így nincsenek egyedül, nem vagyunk egyedül… Nézzünk fel Szent Józsefre ebben a nehéz időben, és kérjük közbenjárását, hogy lelki, szeretetbeli növekedésünkre – Isten és ember iránt – szolgáljon ez az időszak is. Egyszer majd belátjuk, miért is engedte meg a Jóisten ezt az időszakot…

A Szent József kilenced jó alkalom Jézus nevelőapja életének és tiszteletének elmélyítésére. Ugyanakkor örömmel tapasztaljuk, hogy az elmúlt években egyházmegyénk néhány plébániáján Szent József-napján ünnepelték az édesapákat, szemben a Nyugaton divatos június 3. vasárnapjával. Hogyan lehetne még hatékonyabban beültetni a köztudatba tiszteletét?

Olyan szép ez a kezdeményezés, vagy már szokás, hogy Szent József-napján tartják helyenként a férfiak napját. Ő megérdemli ezt, hiszen a legpéldásabban töltötte be az édesapák szerepét, még ha testileg nem is volt édesapa. Őt maga az Atya választotta ki, hogy táplálja, óvja, nevelje az örökkévalóságból elküldött Szent Fiát.  Jézus Szent Józsefet minden bizonnyal „apának” szólította, és Szent József Jézust minden bizonnyal „Fiamnak”. Ugye, értjük nagyságát? Ha csak ebből indulunk ki, valóban nagyobb tiszteletet kellene adnunk neki! Ezért mi papok is kellene, hogy a szerdai napot (hagyományosan ez a Szent Józsefnek szentelt nap, mint szombat Szűz Máriának) többször arra használjuk, hogy hétköznap róla szóljunk. De őt mégis legjobban a férfiakkal kellene megismertetnünk, s ha sűrűbben beszélnénk róla, még akkor is, ha férfiak kevesebben vannak templomainkban, biztosan nagyban hozzájárulhatnánk tiszteletének, példakép-értékének elterjedéséhez, ami nagy lelki haszonnal járna.

Tapasztaljuk, ha kétkezi munkáról, segítségről van szó az Egyház javára, a férfiak sokkal inkább jelen vannak, mint az imaháttérben vagy pasztorális feladatokban való részvételükkel… Józsefet, a munkást sokkal jobban példaképüknek tekintik, mint Józsefet, a nevelőt? Hogyan lehetne hatékonyabb a férfiakkal történő pasztorális munka?

A férfiakat személyesen kell hívni. Ezért mi lelkipásztorok tanuljunk Jézustól: Ő mindegyik apostolt személyesen hívta, szólította, választotta… Mert dolgozni a templom, plébánia körül, szinte spontánul megy a férfi, de… a többire már nem. Ő ilyen. S Jézus ezt tudta. Szent József is, ahogyan hallottuk, először teljesen csöndben félre akart állni, de amikor az Isten az angyal által felszólította, hogy maradjon Szűz Mária mellett és ő adja Mária Fiának a Jézus nevet, utána leghűségesebben kitartott.

Természetesen Isten minden embert szívében is hív, így a férfiakat is, és többeknek ez is elég, de a lelkipásztor személyes meghívása is nagyon fontos és eredményes (mert ő is Isten nevében teszi ezt).

Egy másik kép: amikor 2005-ben a Szentföldön jártam és szombati napon éppen Jeruzsálemben tartózkodtunk, számtalan zsidó édesapát láttunk, hogy kézen fogva vezette gyermekeit a zsinagógába, a Siratófalhoz. Ekkor a vezető ferences atya, aki idevalósi volt, ezt mondta: „Ameddig otthon is így nem lesz, nem sok jövőnk lesz”.  Van benne valami…

Kérjük Szent József közbenjárását, hogy adjon a meghívást meghalló férfiakat és hívó lelkipásztorokat!