Msgr. Kovács Mihály temetése

kovacstemetes5

Misi bácsitól búcsúzunk

kovacstemetes1Advent harmadik vasárnapján nem az öröm, hanem a határtalan fájdalom és gyász uralkodott a hozzátartozók, valamint a Nagybecskereki Egyházmegye papjainak és híveinek szívében. Futótűzként terjedt a szomorú hír: Msgr. Kovács Mihály pápai prelátus, nyugalmazott törökbecsei és aracsi plébános visszaadta lelkét Teremtőjének.

Szeretnék most megfelelő szavakat találni és méltóképpen elbúcsúzni Tőle, ám elcsuklik a hangom, kezemben megremeg a toll… Kedves nagybácsitól, a család Misi bácsijától búcsúzom… Másfél esztendővel ezelőtt, amikor a gyémántmiséje alkalmából vetettem papírra gondolataimat és hozzá fűződő érzelmeimet, a meghatódottság könnyei peregtek végig arcomon, most viszont remegő szívvel és lélekkel Tőle búcsúzom. ..

Kovács Mihály 1926. január 5-én született a dél bánáti Zichyfalván (Plandište). Teológia tanulmányait Diakóváron (Djakovo) végezte. Ott is szentelték pappá 1950. július 16-án. Káplánként Versecen, Nagybecskereken, Nagykikindán szolgált. 1956-ban Ürményházára kapott kinevezést, ahol 1970-ig maradt. 1970-ben került Törökbecsére és egészen nyugállományba vonulásáig, 2002-ig ott szolgált. Az egyházmegyében számos jelentős tisztséget töltött be: a központi esperesi kerület esperese volt, püspöki tanácsos, az Egyházmegyei Bíróság bírája, majd ügyésze. 1989-ben Őszentsége tiszteletbeli prelátusa és az egyházmegye főesperese lett. Nyugállományban lévő lelkipásztorként sem feledkezett meg törökbecsei híveiről, akiknek 32 évig a plébánosa volt. Kovács atya a szívébe zárta a Tisza – parti városka lakóit. Megszámlálhatatlanul sok kisgyermeknek ő szolgáltatta ki a keresztség szentségét, utolsó útjukra kísérte az elhunytakat, és számos fiatal pár előtte esküdött örök hűséget egymásnak. Amíg ereje engedte, együtt misézett az akkor még Törökbecsén szolgáló jezsuita szerzetesekkel és a gyóntatószékben fogadta a bűnbánat szentségéhez járulókat. Testi egészsége azonban évről-évre gyengült, s egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy állandó gondozásra, ápolásra szorul. 2008 decemberében a bókai Szent Erzsébet Szeretetotthonba költözött.

Az otthon lakói Mihály atyának köszönve minden nap szentmisén vehettek részt, szentségekhez járulhattak, és elbeszélgethettek vele, s feledhették a régi szép emlékeket, hisz az otthon számos lakójának egykor Kovács atya volt a lelkipásztora.

Amikor utoljára Misi bácsinál jártam Bókán, kíváncsiskodó nénikék fogadtak bennünket a folyosón. Misi bácsi pedig a rá jellemző kitárt karokkal, széles mosollyal az arcán üdvözölt minket… Egészségi állapota miatt feketekávét már régóta nem fogyaszthatott, ám velünk, vendégeivel mégis megivott egy csészével, hisz számára ünnep volt minden találkozás és együttlét. Leghűségesebb látogatója unokahúga, Irénke volt, aki papi pályáján, amiben csak tudta, segítette nagybátyját.

Misi bácsi már régóta sínylődött betegségében, mégis hirtelen ért bennünket halálhíre. Hiányozni fog kedves mosolya, minden egyes tanító és figyelmeztető szava, jósága, de mindenekelőtt végtelen szeretete. Gyászunkban a hitünk ad erőt és vigasztalást. Hisszük, hogy Ő már odaföntről mosolyog ránk és imádkozik értünk, itt maradt hozzátartozóiért. Találkozunk!

A gyászoló család nevében: Virág Gábor
Fotó: Mihai Gherghel, Micsik Béla