Kellenek ilyen napok

nezsenyhalo6

Azzal kezdeném, hogy életemben először voltam Háló találkozón. Nezsényben is először jártam, annak ellenére, hogy nincs messze Szentmihálytól és Nagybecskerektől. Szentmihálytól és Nagybecskerektől, tudatosan írtam így, mert szentmihályi születésű vagyok, és 1o éve élek Nagybecskereken, ott is dolgozom, de mégis Szentmihályon tevékenykedem a művelődési életben.
Először jártam Háló találkozón, de nem volt ismeretlen az, ahogy ez a nap eltelt. Valamikor régen középiskolás koromban részt vettem hasonlón. Székelykevén és Nagybecskereken voltam katolikus Ifjúsági Találkozókon. Azok a találkozók az emlékezetemben maradtak a mai napig, a kellemességük és a Palkovics Mária miatt is. Marika, természetesen maga is ifjúként jelen volt e találkozókon,és noha többször én nem mentem már el,Marika az emlékezetemben maradt az ő személyisége, erőteljessége miatt. Az utóbbi időben Marikával többször összehozott a véletlen és mikor meghívott a Háló találkozóra szívesen elfogadtam.

Milyen is volt ez a nap?

Az én legmegfelelőbb személyes érzésem erről a napról az, hogy KELLENEK ILYEN NAPOK. Kellenek, mert a mindennapjaink szürkék, gyorsak és egyformák, még ha nem is akarjuk így. Kellenek ilyen napok, hogy kirázódjunk egy kicsit a mindennapiból és megszökjünk az internet világából. A képek e napról ott lesznek az interneten és más is megnézheti azokat, de teljesen más érzés átélni is az ilyesmit. Biztos vagyok benne, hogy olyan emberekkel találkoztam és beszélgettem akikkel máshol nem lett volna lehetőségem. Megismertem a 89 éves Vera nénit is, aki egyedi személyiség a maga egyszerűségével. 35 évesen most jártam először Nezsényben és találkoztam a volt osztálytársnőmmel, akit 1o éve nem láttam. Igaz ő nem volt a találkozón, de a faluban összefutottunk.

A kiscsoportos beszélgetés témája pedig , úgy érzem, éppen megfelelő időszakban ért. Amint említettem a szentmihályi művelődési élet része vagyok, vagyis próbálok lenni. Elég nehezen jönnek össze a dolgok nálunk Szentmihályon, és sokszor úgy érzem feladom a törekvést, mert hiába minden. Most épp egy ilyen időszakban vagyok és úgy érzem ez a beszélgetés ismét fellendített. Van egy jó kis dolgozni akaró csapatunk, és elég sok mindent létrehoztunk és beindítottunk az utóbbi időben. Közösen. Mégis úgy éreztem, éreztük, hogy kevesen értékelik és tisztelik meg a munkánkat. A nezsényi nap után ismét feltöltve érzem magam, teli erővel a további ötleteink , terveink létrehozására. Kitartóbbnak kell lennünk és talán majd egy szép napon gyümölcse lesz a munkánknak.

Biztos vagyok benne, hogy jó módját találtam annak. hogy szolgáljam a közösségemet. A népzene, a népi hagyományaink megmaradására és továbbadására szeretném gyerekeinket megtanítani. Pár hónap alatt 17 gyereket tudunk magunk körül, ki táncol, ki énekel. A legnagyobb öröm pedig az, hogy a gyerekeken látszik , hogy szeretnek ennek része lenni. Persze nem egyedül csinálom ezt az egészet, hanem egy pár jóakaratú emberrel. Pont ezért különlegesnek is tartom mindannyiunkat, mert közösen sokkal többet tudunk elérni, mint egyenként. Különlegessége az embernek már az is, hogy be tud illeszkedni egy csoportba.

Tehát, nekem személyesen szükségem volt egy ilyen napra. Lelkileg megpihentem, megtisztultam, de úgyszintén fel is lendített ez a másmilyen nap.

A nezsényi szorgos kis csapat mindent megtett, hogy jól érezzük ott magunkat. Persze, sikerült nekik. Mindent nagyon helyesen, pontosan megszerveztek. Nem tudom kihagyni a Csilla tanítónénijüket sem. Dicséretre méltó tanító néni. Eleve már nagy dolog az, hogy naponta utazik Törökbecséről Nezsénybe (a párjával együtt). A másik pedig az, hogy én ilyennek képzelek el egy igazi tanító nénit. Talán falun ezt könnyebb is kivitelezni, mint városban. De legalább annyi szerepe van az akaratnak is mint a helynek. Ez a tanító néni sokoldalú egyéniség, de az akarata a legerősebb.

Ez volt az első Háló találkozóm, de nem szeretném, hogy az utolsó legyen….

Köszönöm Mindenkinek az együtt töltött szép napot…

Lingli Mónika, Nagybecskerek – Szentmihály

A nezsényi Háló találkozó egy budapesti szemével

Módosról, Zentáról, Oromról, Sándoregyházáról, Törökbecséről, Magyarszentmihályról, Csókáról, Adáról, Muzslyáról, Káptalanfalváról, Hertelendyfalváról, Nagybecskerekről, Budapestről és természetesen Nezsényből jöttek össze a találkozó résztvevői. A polgármester pár szavas köszöntője után a nezsényi szervezők nevében Palkovics Marika “magunk akartuk, magunknak szerveztük a mai találkozót” mondattal indítja a találkozót. Az üdvözléseket Schön Gyuri folytatja, szavaiból kiderül Palkovicsékat Csíksomlyón ismerte meg, és ő nem a mostanit tekinti az első nezsényi Háló találkozónak, hanem azt, amikor először járt itt, és a mise után megkérte az embereket, aki teheti maradjon még egy kicsit beszélgetni és ebből egy 2 órás beszélgetés lett.

Puchard Zoltán a Háló alapítója a találkozó előadója. Zoli polgári foglalkozását tekintve út és hídépítő mérnök, hálósként is ugyanezt csinálja, de itt a lelkiekben épít utat és hidakat emberek között. Beszél arról az emberi környezetről, amiben felnőtt, a Háló alapításáról, céljáról, történetéről, működéséről. Nehéz bármit ebből kiragadni, ez így egyben hiteles, így kerek egész. “Kötelező olvasmánynak” ajánlom minden hálós számára. Mivel felvétel készült róla, talán majd a honlapra is felkerül. A helyszín és körülmények miatt két dolgot emelnék ki az előadásából. Az egyik, hogy az összefogás csodákra képes, a másik, hogy a helyi dolgokban ne legyünk okosabbak a helyieknél, azt hogy mi jó a helybelieknek, azt ők tudják a legjobban. A kiscsoportos beszélgetés témája hogyan szolgálom azt a környezetet amiben élek és miben vagyok különleges?

A Bánát is hozzátartozik a magyar nyelv szögedies tájszólásának a vidékéhez. “A Vajdaság mögeszi az embert, sokan elmentek innen, nemcsak magyarok” mondja az utcán egy 84 éves bácsi. Az itteniek a földből és az állatokból élnek sok munkával, és még a felvásárló kupecekkel is meggyűlik a bajuk a megélhetésért.

A délutáni szentmise elején Hajdú Sándor bókai esperes plébános úr elmondja ő állandóan úton van, a magyarok lakta falvak között ingázik. Ez azért is jelent sok utazást, mert az egyik szomszéd faluban szerbek és románok, a másikban szerbek és szlovákok élnek. Az esperes úr Vrecko Ferenc Zentán szolgáló délvidéki hálós atyával koncelebrálja a szentmisét. Feri atya azzal köszönt minket: “Egymással találkoztunk, de valójában Istennel találkoztunk”.

A 89 éves Juhász Vera néni végigállja a misét, majd a mise után elszavalja nekünk az édesanyja írta verset. Vera néni sokáig velünk marad a templomkertben az esti mulatságon és csak egy jó óra után látjuk őt először ülve. Példát mutat emberi tartásból és állóképességből.

Ezt a találkozót valójában a fiatalok szervezték. A fiatalok lelkesedése és a Juhász Vera nénik példája ad alapot a reményre, hogy a “Vajdaság talán mégsem fogja mögenni az embert”.

Margitfalvy György

Jó, hogy van a Háló

Péntek: találkozás, autó, napsütés, sztráda, beszélgetés, jó vita, határ, találkozás: összeáll a csapat (Dorgovics Egon, Lindeisz Ferenc, Lakatos Péter és Tibor, Schön Gyuri), utak, fényszórók, megérkezés, kedves fogadtatás, vacsora, alvás.
Szombat: regisztráció, házigazdai (Palkovics Marika) és polgármesteri köszöntő, beszéljünk valakivel 12 percet (ezt Schön Gyuri kezdeményezte), előadás (Puchard Zoli: gyermekkor a nagycsaládi hálózatban, ifikor a kisközi védőhálójában, majd élet a Hálóban – érzelemmel telített lírai gondolatok, versekkel), kiscsoportos beszélgetés, ebéd, kultúrműsor (zene citerával, sok szép ének gitárral, elektromos orgonával kísérve a helybeli fiatal tanító néni, Csilla és férje Rudolf előadásában), szentmise, templomkerti bőséges vendéglátás, beszélgetés, búcsúzások, egyre csökkenő létszám, ének gitár-kísérettel, beszélgetés, emelkedő hangulat éjfél után 2-ig.
Vasárnap: Temes folyó megnézése, búcsúzás, kelet-bánáti körút: Módos (szebb időket látott, omladozó Nagyboldogasszony templom Szt. István, László és Erzsébet üvegablakokkal), az árvíz után újjáépült 56 lakosú Káptalanfalva (család, ahol a Bojana, a szerb fiatalasszony megtanult magyarul és énekel a templomban), Magyarittabé (Kossuth szobor szíven lőve szovjet katona által, vendégszerető református közösség), Tisza híd, Csantavér, irány Budapest.
Tapasztalatok: Jó hogy van a Háló, mert alkalmat ad arra, hogy megtapasztaljuk a vendéglátók nagy vendégszeretetét, áldozatkészségét. A szervezés közben összerázódik egy csapat, akik így már jobban kötődnek egymáshoz. Jó, hogy a teremben voltak zászlók, térképek Délvidékről. A találkozó résztvevői közül sokan nagyon jól ismerték egymást, örömmel jöttek. A kapcsolatok mélyültek.
A környezetről: Nezsényben kb. 400 család lakik, 40% magyar. Széles utcák, egyszerű vályogházak, és ami nagyon meglepő, egy portán átlagban három traktor van, a hozzávaló gépekkel plusz kombájnnal. Mindenütt nagy csűrök a kukoricának. A búza és a napraforgó az, amit mostanában nagyban termelnek ezen a környéken. Kevés a gyermek az iskolában, alsó tagozatban ezek közül is csak 2-3 gyermek kér magyar nyelvű oktatást évfolyamonként. Alsóban egy összevont magyar tagozat működik (1-4. osztály) szeptembertől egy magyar elsős lesz. A nyolcadik osztályba kilencen járnak, legalább öten magyarok. Mindent szerbül tanulnak. Hetente egyszer magyar anyanyelv órán vesznek részt. Az óvodában egy csoport van, a magyar óvó néni szerbül tanítja a gyerekeket…

Lakatos Tibor – Budapest

nezsenyhalo6