Háló találkozó Nezsényben a remény jegyében, a Remény évében

nezsenyhalo3

Negyedik alkalommal szerveztek Háló találkozót a közép-bánsági Nezsényben május 9-én.

nezsenyhalo1Az idén 25 éves, magyar alapítású, és a Kárpát-medencében találkozókat szervező Háló mozgalom az Istenre mutató személyes emberi kapcsolatokat, és a közösségi életformát helyezi előtérbe.
Ennek jegyében, a nezsényi magyarok a templomban és az újonnan felépült közösségi épületükben nagy szeretettel fogadták a több helységből érkezett vendégeket, az évről évre visszajárókat, a messzebbről, Tordáról, a Bácskából, Zentáról, Adáról és Budapestről érkezetteket, és az újakat; mindazokat, akik rászánták a napjukat arra, hogy Nezsényben megéljék az összetartozás felemelő érzését.

Már a megérkezés pillanatától érezhető volt az a különleges, befogadó, érdeklődő, szeretetteljes “hálós” hangulat, ami az első alkalommal résztvevőket is mindig magával ragadja.
A helyi szervező csapatot idén is (a nemrég egy fiúgyermekkel immár nagycsaláddá gyarapodó) Palkovics család fogta össze, előadónak pedig Mellár József atyát hívta, Törökbecséről.
József atya előadásában a reményről beszélt. “Ha éppen sötétnek tűnik is a jövő, akkor se adjátok fel!!”. Bibliai idézetekkel bátorított és buzdított: Isten áldása lesz rajtunk, ha mi is tesszük a magunkét, a magunk környezetében. Kiemelte, hogy a legnemesebb dolog azoknak adni, azokon segíteni, akik azt nem tudják közvetlenül viszonozni.

nezsenyhalo2A kiscsoport a találkozó egyik legfontosabb része: az elmélyülés, őszinteség, megosztás, a bizalom, és a lelki töltekezés órája. Az reményt keltő előadás hatására a résztvevők elmondták egymásnak gondjaikat, bajaikat és az utat, ahogy ezeket igyekeztek megoldani. A csoportvezető szerepe a kiscsoportban mindig nagyon fontos, hiszen rajta múlik a beszélgetés “minősége”. A külön csoportba osztott fiatalabb korosztállyal Micsik Béla törökbecsei kántor, Nezsénybe rendszeresen kijáró hittantanár beszélgetett.

nezsenyhalo4A helyben főzött finom ebéd, az “összerázós” traktoros, pótkocsis kirándulás a Temes partjára, a kötélhúzás és a hagyományos íjászkodás (a zentai Jablonszky Sándor jóvoltából) igazi búcsús ünneppé emelték a találkozót. A kirándulást a helyi anyanyelvápolós gyermekek színi előadása követte a templomban. A találkozó résztvevőinek száma megnövekedett a szülőkkel. Ábel Kornélia frissen végzett, állás nélküli helyi pedagógus kitartó, rendszeres munkáját dicséri a színvonalas előadás. Sajnos a gyermekek nagy része szerb nyelven tanul a helyi általános iskolában. Annak ellenére, hogy itt még van magyar tagozat, egyre kevesebb gyermeket íratnak oda a szülők. Pedig itt még van gyerek, nem ritka a 3 gyerekes család. A fellépők beszédén hallható volt, ki tanulja a betűvetést magyarul. Az iskolán és a minden második vasárnapi szentmisén kívül a rendszeres magyar anyanyelvápolás és a hittan az egyetlen magyar közösségi lehetőség a legkisebbek számára.

A találkozót szentmise zárta. A Jó Pásztor vasárnapja előestéjén Mellár atya nemcsak prédikált, hanem saját példájával is igazolta, hogy ezen a napon jó pásztora volt a nezsényi hálós nyájnak. Egész napját a közösséggel töltötte. A találkozót Halmai Tibor a délvidéki Háló régióvezetője zárta, ismertette a következő eseményeket. A soron következő tordai, nagykikindai és zentai találkozókon kívül meghívta a résztvevőket a XIV. Kárpát-medencei nyári táborba, Sátoraljaújhelyre. Részletesebb tudnivalókért a Háló honlapját ajánlotta: www.halo.hu

nezsenyhalo3Messziről jött látogatóként Nezsényre, mint egy közösségre tekintek. Jó volt ismét találkozni régi ismerősökkel, barátokkal. Már többször jártam ott, nemcsak Háló találkozón. Két alkalommal láttak vendégül, amikor a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola egy-egy osztályával érkeztem, és egyszer mi is befogadhattuk a nezsényiek egy csoportját Budapesten. Remélem, hogy ezek a találkozók, események, kapcsolatok tovább fejlődnek, megtartják a nezsényieket, és életjelet visznek a bánsági szórványból az anyaországba. Kellenek a nyitott, közösséget erősítő alkalmak, bárhol is éljünk a világban.

Fotó: Palkovics Sándor