Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

A mai evangélium megmutatja, hogy Isten másként lát bennünket, mint ahogyan mi látjuk egymást. Azok a munkások, akik egész nap dolgoztak, pontosan annyit kaptak, amennyiben a gazdával megegyeztek. Az elégedetlenség akkor támad bennük, amikor összehasonlítják magukat azokkal, akik utolsóként érkeztek: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk.” Már nem azt nézik, amit ők maguk kaptak, hanem azt, amit mások kaptak. Az összehasonlításból elégedetlenség és igazságtalanságérzet születik.

A szőlősgazda nem hasonlítja össze az embereket, és nem csak az érdemeiket nézi. Magát az embert látja, annak méltóságát, valamint azt a vágyát, hogy életének értelme legyen és gyümölcsöt teremjen. Ezért azoknak is megadja, amire az élethez szükségük van, akik utolsóként érkeztek.

Mi is gyakran másokhoz hasonlítva mérjük saját életünket. Jézus arra hív bennünket, hogy lépjünk ki ebből a gondolkodásmódból. Isten mások iránti jósága nem jelenti azt, hogy tőlünk elvett valamit. Ő mindenkinek az élet teljességét akarja ajándékozni. Irigység és összehasonlítgatás helyett töltsön el bennünket örömmel ez a felismerés, hiszen mindannyian Isten szeretett gyermekei vagyunk.