Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

A mai evangélium a kánaáni asszonyt állítja elénk, aki egyszerű, mégis erőteljes kéréssel fordul Jézushoz: „Uram, segíts rajtam!” Nem önmagáért könyörög, hanem szenvedő leányáért. Szüksége valós, imája pedig őszinte. Ezért akkor sem adja fel, amikor úgy tűnik, hogy Jézus nem hallgat rá, sőt mintha el is utasítaná.

Kitart, mert élő hit és szilárd bizalom vezeti, hogy Jézus tud rajta segíteni. Ő látja ezt, ezért így szól hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!”

Mi, hívők, hajlamosak vagyunk hitünket az Istenről való ismeretre, hagyományokra, szokásokra és vallási ünnepekre korlátozni. Mindezeknek megvan a maguk értéke, de önmagukban nem elegendők. Hitünknek élőnek és konkrétnak kell lennie, át kell járnia egész életünket, örömeinket és szenvedéseinket. Így válik olyan Istenbe vetett bizalommá, amely akkor is megtart bennünket, amikor úgy érezzük, hogy Isten hallgat.

Kérjünk ezért ilyen hitet: konkrét és valóságos hitet, amely nem adja fel, hanem bízik, és kitartóan imádkozik: „Uram, segíts rajtam!” Ezekkel a szavakkal egyszerre valljuk meg, hogy ő az Úr, és ismerjük el, hogy szükségünk van az ő segítségére.