Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

A mai evangélium két, első pillantásra egymásnak ellentmondó üzenetet állít elénk. Jézus arra figyelmeztet, hogy félnünk kell Istentől, „aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja”, ugyanakkor vigasztaló szavakkal fordul hozzánk: „nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják”.

Az istenfélelem nem a büntetéstől való rettegést jelenti, hanem azt a mély tiszteletet és szeretetet, amely nem akarja megbántani a szeretett személyt. Ez a gyengéd félelem abból a bizonyosságból fakad, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk.

Ezért nincs okunk félni az emberektől, és nincs okunk elrejteni hitünket sem. Krisztushoz tartozónak vallani magunkat azt jelenti, hogy bizalmunkat inkább Istenbe vetjük, mint a mulandó emberi véleményekbe és ítéletekbe.

„Ahogy a szeretet növekszik, a félelem biztonsággá alakul.” – tanítja Nagy Szent Gergely.

Ha ilyen tiszteletből és szeretetből élünk Isten iránt, bátorságot kapunk arra, hogy hitünkről hűségesen tanúságot tegyünk a mindennapokban, akkor is, amikor ezért áldozatot kell hoznunk. Biztonságunk alapja ugyanis maga az Isten.