Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

Isten igéjének asztalára ma az Egyház a jól ismert boldogságok evangéliumát helyezi elénk. Mózeshez hasonlóan Jézus is felment a hegyre, hogy tanítványainak átadja a „boldogságok törvényét”.

Nem kényszerít rájuk semmit, hanem minden boldogsággal ígéretet ad, amelynek teljes beteljesedése csak a mennyben fog bekövetkezni.

A boldogság ebben a világban nem abban áll, hogy élvezzük, hanem abban, hogy gyakoroljuk saját akaratunk „megtörését”, amely gyakran ellentmond a boldogságok törvényének.

Jobban szeretünk nevetni, mint sírni.

Jobban szeretünk jóllakni, mint éhezni.

Jobban szeretjük a gazdagságot, mint a szegénységet, a tekintélyt, mint a megvetettséget.

Az igazi boldogság abban áll, hogy nem igazodunk e világ szelleméhez, hanem hordozzuk az ellenállás keresztjét.

Csak amikor úgy érzem, hogy Krisztus követése költséges számomra, hogy nem könnyű, akkor születik meg a szívemben a Jézussal való együttlét öröme – és ez a boldogság a mennyben lesz teljes.