Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

A mai evangéliumban Jézus a mennyek országát egy menyegzős lakomához hasonlítja, amelyre mindenki meghívást kap. A király elküldi szolgáit, hogy hívják meg az embereket, nem téve különbséget jók és rosszak között. Jézus ezzel Isten nagylelkűségét mutatja meg nekünk: meghívása mindenkihez szól, senkit sem zár ki.

A meghívottak között azonban van egy ember, aki nem visel menyegzős ruhát. Mit akar ezzel Jézus üzenni nekünk? A menyegzős ruha arra a fehér ruhára emlékeztet bennünket, amelyet keresztségünkkor kaptunk, amikor Isten gyermekeivé lettünk, és Krisztust öltöttük magunkra. Ez a ruha az Egyházhoz való tartozásunk jele, és egyben meghívás is az új életre. Krisztust magunkra ölteni azt jelenti, hogy engedjük, hogy az ő szeretete alakítsa gondolatainkat, szavainkat és tetteinket.

Isten szeretetből hív meg bennünket lakomájára, mert szeretné megosztani velünk országának örömét. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e meghívását, és életünkkel válaszolunk-e rá. Kérjük ezért az Urat, hogy kegyelmével egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá formáljon bennünket, hogy egykor mi is részesülhessünk örök lakomájának örömében.