Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

Miután Júdás kiment az utolsó vacsora terméből, Jézus bejelentette távozását. Péter ezután bátran kijelentette, hogy követni akarja az Urat, sőt életét is odaadná érte, ha kell, ám szembesülnie kellett azzal a jövendöléssel, hogy háromszor megtagadja őt. Saját gyengeségeikkel és félelmeikkel szembesülve a tanítványok nyugtalanok maradnak Jézus távozása miatt.

Ekkor Jézus vigasztalja és bátorítja őket: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” Az ő távozása nem jelent megszűnést. Elmegy, hogy helyet készítsen az övéinek, hogy ők is vele legyenek a dicsőségben.

A Krisztussal való közösség az ő távozása után a hitben folytatódik, nem a látásban. Amikor Jézus azt mondja: „Aki engem lát, az látja az Atyát is”, nem arról beszél, amit testi szemmel látni lehet, hanem arról a misztériumról, amelyet hit által ismerünk meg.

Ilyen hitre van szükségünk! Tápláljuk ezt mindennapi imádsággal, a vasárnapi szentmisén való részvétellel, a szentségek vételével, jó cselekedetekkel és a rossztól való elfordulással.

Csak az, aki hisz, saját gyengeségei és félelmei ellenére is megtalálja az igazi békét, amelyet már most megajándékoz neki a feltámadt Krisztus.