Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

A mai evangélium Jézus egyik legnehezebb üzenetét tárja elénk: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Nehéz elfogadni, hogy Krisztus követéséhez hozzátartozik a kereszt és a lemondás. Talán mi is, Péterhez hasonlóan, legszívesebben lebeszélnénk Jézust a keresztről, mert áldozat nélküli hitet és szenvedés nélküli életet képzelünk el.

Jézus azonban nem választja el a keresztet a feltámadástól. Csak a feltámadás és az örök élet fényében érthetjük meg szavainak értelmét: „Aki elveszíti értem életét, megtalálja azt.” Krisztusért elveszíteni életünket nem azt jelenti, hogy megvetjük az életet, hanem azt, hogy van bátorságunk odaadni: lemondani önzésünkről, saját érdekeinkről és biztonságunkról, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy igazán szeressük Istent és embertársainkat.

A kereszt nem életünk utolsó szava: az utolsó szó a feltámadásé. Éppen ezért, amit Krisztus iránti szeretetből elveszítünk, nem vész el, hanem az ő kezében az élet teljességéhez és az üdvösséghez vezető úttá válik.