Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

A mai evangéliumban Jézus arra figyelmeztet bennünket, milyen veszélyes, ha hitünk csak szavakban marad meg. A példabeszédben az egyik fiú „igent” mond apjának, de nem megy ki dolgozni a szőlőbe, a másik viszont először „nemet” mond, később azonban meggondolja magát és engedelmeskedik.

Nem elég Istenről beszélni, ígéreteket tenni és hívőnek vallani magunkat. Ha szavainkat nem követik tettek, üressé válnak, és leleplezik képmutatásunkat. A második fiú megmutatja, hogy hibáinkat helyrehozhatjuk, bűneink pedig bocsánatot nyerhetnek. Ezért beszél Jézus a vámosokról és az utcanőkről, a nyilvános bűnösökről, akik hittek és elindultak a megtérés útján.

Amikor vétkezünk, nem kell kétségbeesnünk, hanem kérnünk és elfogadnunk a megbocsátás kegyelmét. Amikor pedig a kegyelem állapotában élünk, nem szabad elhanyagolnunk lelki életünket, és elbizakodottan saját erőnkre hagyatkoznunk. Isten újra és újra lehetőséget ad a megtérésre, és kegyelmével kísér bennünket.

Az ebből fakadó öröm új lendületet ad, hogy ne kíméljük magunkat hitünk megélésében, hanem kitartóan törekedjünk arra, hogy szavaink és tetteink összhangban legyenek, és Istennek mondott „igenünk” egész életünkben láthatóvá váljon.