Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

A feltámadt Krisztus első üzenete az összegyűlt tanítványokhoz így hangzik: „Békesség nektek!” Ez több mint köszöntés: Krisztus békéjének ajándéka.

Egyúttal Jézus részesévé teszi őket küldetésének ezekkel a szavakkal: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Nem hagyja őket egyedül, hanem bátorító, erőt adó kíséretet biztosít számukra: „Vegyétek a Szentlelket!”

A Lélek által megerősítve így viszik majd Krisztus békéjét: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer…” Olyan egyszerűnek tűnik, mégis minden benne van.

Krisztus békéjét befogadni azt jelenti, hogy őt magát fogadjuk be, az ő bocsánatát és az új életet. Így működik ma is a Feltámadott a világban: általa történik minden igaz megbocsátás.

Ezért, miután megbocsátottunk egymásnak, térjünk vissza újra és újra a megbocsátás forrásához, a szentgyónáshoz, hogy Krisztus békéje bennünk éljen, és valóban tovább tudjuk adni másoknak.

Tudjuk meg: csak a megbocsátó szív képes igazán befogadni Isten irgalmát.