Megyéspüspökünk vasárnapi gondolata

A mai evangélium egy farizeust és egy vámost állít elénk, akik a templomban imádkoznak. Míg a farizeus Isten előtt a saját igazságával dicsekszik és lenézi embertársait, addig a vámos alázatosan bűnösnek vallja magát, és Isten irgalmáért könyörög. Jézus azt mondja, hogy a vámos feloldozva tért haza, a farizeus viszont nem. Miért van ez így? Nekünk, bűnös embereknek, nincs mivel dicsekednünk Isten előtt. Ő az, aki igazzá tesz minket, amikor alázattal és őszintén kérjük bocsánatát és irgalmát.

„Ahol túl sok az ego és a büszkeség, ott kevés hely jut Istennek” – mondta valaki.

Ezért nem az én dolgom másokat – vagy akár önmagamat – elítélni, hanem újra és újra alázattal Isten elé állni, minden szépítés nélkül, hogy bocsánatot nyerjek és megtisztuljak.

Csak az alázat tesz képessé arra, hogy befogadjuk Istent, és tanúi legyünk annak az örömnek, amelyet az Ő irgalmas megbocsátása hoz el számunkra.