Kárpát-medencei Ifi Háló találkozó Adán

ifihaloada

ifihaloada1A háromnapos adai Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozónkon csaknem száz fiatal vett részt, ami több éves viszonylatban is nagy létszámnak mondható. Számos résztvevőben megfogalmazódik, úgy érzik, “hazajönnek”, bárhol is vannak a találkozóink. Ebben az érzésben talán azért is osztozhatnak sokan, mert mindig van egy egészséges arány  a visszatérők  és az újak között, akik mindig egy kicsit alakítanak a talákozók képén. Egy-egy kisebb busszal érkeztek Erdélyből és Partiumból, jónéhányan Felvidékről, több kocsival Budapestről. A társaság több mint felét délvidékiek adták, akik Újvidéktől Szabadkáig számos faluból és városból érkeztek. A Tisza-parti kollégiumban, az előkészítő csapat még javában sürgött-forgott, mikor elkezdtek begördülni a kocsik és a buszok az udvarra. A járművektől majd mindenkinek jónéhány baráti ölelésen, kellemesen sajgó hátlapogatáson vagy újként mosolygós bemutatkozáson kellett „átverekednie magát” a regisztrációs pultig.

ifihaloada2Az eseményt hivatalosan szeptember 28-án nyitotta meg Thuróczy György, a Háló elnöke és Halmai Tibor délvidéki régiós vezető, akik kifejezték örömüket, hogy ennyi életerős fiatal van jelen a találkozón, majd néhány jótanácsot helyeztek a szívünkre. Ezután parázs hangulatú “jégtörő” játékok következtek, ahol mindenki legalább mosolynyi közelségbe kerülhetett a többiekkel. A rövid esti ima csöndjében kicsit hagytuk, hogy “utolérjen” minket a Jóisten. Az est további részében kötetlenül beszélgettünk, szórakoztunk, társasoztunk, poharaztunk.

Szombat reggel, napindító programként meditációs tornát, szemlélődő imát és a sportosabbak reggeli futást is választhattak. A verőfényes napsütést kihasználva, a kora délelőtt aktívan telt a közeli focipályán, hiszen a nagyváradi Giczei Tamás csapatépítő játékai mindenkit megmozgattak és persze alaposan meg is nevettettek.

ifihaloada3Ezután az egyes kiscsoportok tagjai felvették egymással a kapcsolatot, előkészítve a későbbi őszinte beszélgetések „terepét”, majd Hodász András atya “Hol vagyok ÉN a világban?” című előadása következett. Az inspiráló gondolatok mentén a témához való személyes kapcsolódásainkat osztottuk meg a kiscsoportjainkban, szelíden formálva egymás gondolatait és érzelemvilágát. Délután hat különböző kislétszámú műhelymunka által kerülhetett ki-ki közelebb az őt aktuálisan foglalkoztató belső témájához az ima, a szexualitás, az önismeret és a konfliktuskezelés területein.

Ezután a párhuzamosan zajló felnőtt találkozó résztvevőivel közösen, az adai Szentháromság templomban, Szentmisén ünnepeltük a köztünk jelenlévő Krisztust. Az ifik már hetekkel előtte egyénileg, majd pénteken együtt is készültek  a zenei szolgálatra, így igényes és lélekemelő zenei kíséret segített mindenkit az Úrra figyelni, hozzá imádkozni.

ifihaloada4Végül elérkezett a várva várt gasztroest, ahol minden régió bemutathatta a rá jellemző ízeket, étel- és italkülönlegességeket, majd ezeket jó alaposan végig is kóstoltuk. A kikirikis smokitól a erdélyi zakuszkán át a felvidéki Kofoláig, mindenféle házi és bolti ínyencségből jutott bőven. Ezt követően a nagyváradi Konrád Botond és a Sepsiszentgyörgy mellől érkező Tímár Csenge tanítottak népdalokat, egyszerű kör- majd páros táncokat. Aztán a klasszikus és modern tánctudásukról méltán híres partiumi hálós ifik által vezetett tömegtáncokon majd mindenki részvételével forrósítottuk fel a táncparkettet. Az est során négy tehetség, egy magával ragadó koreográfiával villantott perspektívát a “kocatáncosoknak”.

A vasárnapi, embert próbáló ébredést követően, életmentő kávé és kiadós reggeli következett. Majd Magyari Timi, a következő, áprilisi Csíksomlyói Találkozónk szervezője hívott meg minden jelenlévőt hozzájuk, Erdélybe. Hirdettük az azóta sikeresen lezajlott 72 óra kompromisszum nélkül nevű önkéntes akciónkat, melynek keretében a Háló IFI minden régióban segített egy-egy projekt életre hívásában. A záró kiscsoportokon összegeztük, hogy milyen lelki és szellemi (hosszú szavatossági idővel bíró) táplálékokat kaptunk. Minden névjegykártya hátuljára egy-egy Kárpát-medence vaktérkép volt nyomtatva. A találkozó zárásaként egymásnak színes pöttyöket rajzoltunk ajándékba azokért az apró (olykor nagyobb) dolgokért és pillanatokért, ami miatt hálát, örömet éreztünk, és amire jó visszaemlékezni.

A találkozó főszervezője a zentai Burány Idli volt. Az infrastruktúra leszervezésében az adai Szabó Andreát illeti köszönet!

tamogatok

(A találkozó Interreg – IPA CBC, Magyarország – Szerbia projekt társfinanszírozásával valósult meg. Köszönjük a további anyagi támogatást a Nemzeti Együttműködési Alapnak, a Rákóczi Szövetségnek és a Magyar Nemzeti Tanácsnak. )

Fiataljaink gondolatai az adai Háló-találkozó kapcsán

„Az adai találkozó csodálatos élmény volt számomra. Hihetetlenül élménydúsnak és feltöltőnek éltem meg. Három csúcspontja a Hodász András-előadás – egyszere tartalmas és humoros, az imaworkshop és az ifjúsági zenés szentmise voltak. Ezen kívül nagyon élveztem a gasztroestet, amit szívesen látnék viszont hogyományként minden találkozón. Hihetetlen öröm volt már csak az is, hogy több mint száz fiatal vett részt a találkozón, és az, hogy rám bíztak egy kiscsoportot.” (Rejtő Regina, Nagyvárad)

„Amint megérkeztünk, akkora nyugalom és öröm töltött el, hogy az kimondhatatlan, és ez a sok ölelésnek, mosolyoknak, találkozásnak köszönhető. A Háló az a hely, ahol az ember soha nincs egyedül, és mindig szeretve és elfogadva érzi magát. Hodász András ayta előadásán 50%-ban őszintén sírtam (egyszerűen nem tudtam visszatartani), annyira mély volt. Emellett mégis a legszebb és legkülönlegesebb érzést az adta, hogy mennyire mellettem állnak az emberek és mennyire felkarolnak úgy a következő találkozó szervezésében, mint az élet bármely területen. Számomra a Háló egy nagy család, ahol nem kell félnem attól, hogy önmagam legyek, hogy sírjak. Nagyon szuper szervezés volt, és mindez, amit én átéltem Isten nélkül nem történt volna meg. És ilyenkor bármilyen mélyen is lennék, annyira fel tudok töltődni, annyira meg tud erősödni a hitem, hogy ez kimondhatatlan.” 🙂 (Magyari Tímea, Brassó)

,,Nincs olyan találkozó, amikor nem ismerek meg új embereket. A találkozóra azért mentem el, mert még nem voltam Délvidéken, lelkileg fel akartam töltődni és kiesni a szürke hétköznapokból. Életem legjobb találkozója volt.”  (Kovács Tomi, Fülek)

„Csodálatos érzés volt ennek a találkozónak a részese lenni. A legnagyobb öröm volt számomra azt látni, hogy milyen jól érzik magukat a külhoni résztvevők a mi kis hazánkban. Az a sok pozitív energia, amivel feltöltődtem a hétvége során, még nagyon sokáig erőt fog adni a hétköznapokhoz.”  (Balla Vivien, Törökfalu)

„Egy csomó új emberrel ismerkedhettem meg, akik nagyon értelmesek és barátságosak voltak. Könnyen megértettük egymást, és őszintén tudtunk különböző témákról beszélgetni, és senki sem nézett ki senkit, ha esetleg valakinek más volt véleménye az adott téma kapcsán. Következő alkalommal is biztosan mennék, már csak a társaság miatt is, mivel mindenki egy kis szeretetet táplál belém, és lelkileg fel tudok teljes mértékben töltődni. Pozitív csalódás az volt, hogy én azt hittem, hogy ki fognak nézni, mivel nem annyira erős a kapcsolatom Istennel és a vallással, mint a többi résztvevőnek, viszont senki sem faggatott, és nem is ítéltek el emiatt.” (Katona Sára, Zenta)

,, Nagyon sok barátságot kötöttem már ezeken a programokon, így talán mindig azt várom a legjobban, hogy megismerjek új embereket. Nagyon jó érzés volt egyeseknek mesélni a Hálóról, arról, hogy milyen szuper élményeket lehet itt szerezni. A Hodász András atya előadása hatalmas élmény volt számomra, mert nagyon szuper gondolatokat osztott meg velünk. A vége felé, volt egy rövid videó bevágás, az Így neveld a sárkányodat című rajzfilmből, melynek metaforikus jelentése volt, hogy vannak félelmeink, gyengeségeink, melyeket meg kell tudnunk megszelídíteni. Mindig a búcsú a legnehezebb. Elbúcsúzni olyan barátoktól, akiket legtöbbször egy évben egyszer-kétszer látunk csak. Mindig nagyon gyorsan vége lesz, de számomra nem kérdés, hogy a következő programon, táborban is szeretnék részt venni!” (Schön Blanka, Budapest)

,,Nagyon örülök, hogy a hétvége alatt rengeteg jó emberrel találkoztam, akik megértették azt, amit mondtam és elfogadtak olyannak amilyen vagyok, amit emígy nem sűrűn tapasztalok, és ez hatalmas örömöt adott nekem. Mindenki kapott teret hogy kifejezze azt, ami éppen megfogalmazódott benne a kiscsoportos beszélgetésekben. A hétvége alatt valóban éreztem azt hogy Isten velünk van és figyel ránk. (Vastag Krisztina, Szabadka)