„Jó nekünk itt” – Hittanosok találkozója Versecen – Nagybecskereki Egyházmegye

„Jó nekünk itt” – Hittanosok találkozója Versecen

hittanostalalkozoversec12

Május 12-én tartották a dél-bánáti hittanosok találkozóját Versecen. Ilyen jellegű találkozóra először került sor a körzetben, viszont az ötletet már ősszel megfogalmazták a hittantanárok.

Erős Mihály esperesplébános és Palatinus Alen diakónus jóvoltából meghívást kaptak Dél-Bánát és Közép-Bánát több településéről a hittanosok, tanáraik és az indonéz származású Elias atya. A meghívást elfogadva eljöttek Ürményházáról, Györgyházáról (Velika Greda), Hertelendyfalváról, Opovóról, Pancsováról, Temesvajkócról (Vlajkovac) és Szentmihályról. A helybeli verseci diákok kedvesen fogadták a vendégeket és mindenben kisegítettek. Elias atya könnyen feloldotta a kezdeti feszültséget, amikor focizni kezdett a gyerekekkel.

Elias atyával énekeket tanultak és az első ének előtt ezt mondta: „Vannak itt magyarok, szerbek, horvátok, jómagam indonéz, hát most tanuljunk egy japán éneket.” Később csoportra osztották a gyerekeket, hogy egy kicsit hittanozzanak. A magyar anyanyelvűek Elias atyával a hittanterembe, a szláv nyelvű gyerekek Brankicával a plébánia dísztermébe vonultak. A találkozó mottója a zsinati „Jó nekünk itt lenni” mottó volt.

Hittanóra után ismét játékra és éneklésre került sor sok nevetéssel. Közben kiderült, hogy egy ikerpár aznap ünnepelte a születésnapját, köszöntöttük őket. 13 órakor asztalhoz ülve imádkoztak és elfogyasztották az ebédet.

Ebéd után templomlátogatàsban volt részük a gyerekeknek, mert sokan még nem jártak a verseci Szent Gellért templomban, ezért elragadtatva csodálták szépségét és magasságát.

Később kíváncsian és kissé türelmetlenül indultak a jelenlevők a hegyre, vagyis a hegyi Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnához. A fiataloknak a kápolnáig 433 lépcsőt kellett legyőzniük, mivel gyalog mentek fel a hegyoldalba. Felérkezéskor először a tájat nézték, később pedig csoportokra osztozkodva különböző játékokat játszottak, majd uzsonna után a kápolnába vonulva újabb énekeket tanultak.

Szentmise után sor került még a héliumos lufik magasba engedésére is, melyekhez mindenki a nevét és imáját szimbolikusan hozzácsatolva emelkedtek az égbe.

A találkozó a 17 órai szentmisével végződött, melyet Erős Mihály atya és Palatinus Alen diakónusa mutattak be hálaadásként a sikeres napért. A jelenlevők megdicsérték és megköszönték az egyházközség tagjainak munkáját és megegyeztek, hogy ezután sűrűbben találkoznak.